10. rész Együtt örökre/ Egy baba?

A férfibarátság kényesebb dolog a szerelemnél, mert alapvetően nem vágyból vagy kíváncsiságból lesz, hanem együttérzésből. A férfibarátság a magányt győzi le, na jó, odázza, és demokratikus természetű, a szerelem viszont önzés és zsarnokság. Szabadság és szerelem, az egy komoly fiatalkori tévedés, hogy együtt mehet a kettő.

Darvasi László

Először fel sem fogtam mit is mondott Louis. Egy baba? Hiszen az nem lehetséges, vagy mégis? Ezernyi kérdés kavargott bennem. A múltkor beszéltük meg, hogy várunk erre tessék. De még az sem biztos, hogy terhes vagyok, lehet csak valami fertőzés. Fogalmam sem volt mit is kellene csinálnom. 

- Kicsim, hé, nyugi. - simogatta az arcomat szerelmem. - Megmondom Jessicának, hogy amilyen gyorsan csak lehet, szerezzen időpontot a város legjobb nőgyógyászához. Nem lesz semmi baj. - ahogyan láttam ő nagyon is bízott benne, hogy terhes vagyok. Kezdtem kissé megnyugodni, de így is rengeteg megválaszolatlan kérdés lebegett a szemem előtt. Egy két nap múlva is állandó rosszullét kerülgetett. Minden reggel a WC-ét jártam, hogy kiadjam magamból a vacsorát. Terhességi tesztet látni sem akartam a házban. Szakszerű orvosi választ akartam, de így is tudtam babát várok. Mikor eljött a megbeszélt időpont kissé félve szálltam be a kocsiba. Teljes titokban tartottuk még a fiúk sem tudtak róla, hogy esetleg terhes lehetek. Egy órán át vezetett Lou mire odaértünk a hatalmas kórház épületéhez. Lassan állandó vendégek leszünk. Nem tartott sok időbe mire megtaláltuk a doktor urat. Kissé alacsony őszes hajú, olyan negyvenes ötvenes éveiben járó férfi volt. 

- Üdvözlöm önöket. - mosolygott ránk biztatóan. - Dr. Kevin Spacey vagyok. - nyújtott először kezet Louisnak majd nekem. 

- Örvendek Louis Tomlinson vagyok ő pedig a menyasszonyom Ameli Duncen. - mosolygott vígan mikor kimondta a menyasszony szót. Kezdtem én is elfogadni a dolgokat és már nem voltam annyira a terhesség ellen. 

- Kérem, foglaljanak helyet. A menedzsere tájékoztatott arról, hogy mi is a helyzet. Én azt javasolnám, hogy minden vizsgálatot végezzünk el. Biztosíthatom, önöket a legjobb ellátásban részesülnek majd. - amikor beléptünk az épület ajtaján azt én is láttam, hogy egy igen barátságos helyről van szó. Otthonos és megnyugtató volt az egész. Gyorsan túlestem minden félefajta kivizsgáláson. Az eredmények nagyon gyorsan meg is érkeztek. Idegesen ráztam a lábamat a kényelmes bőr székben csücsülve. Azt sem tudtam hova is rakjam magamat idegességemben. Végül a doktor széles mosollyal az arcán közölte. : - Maga terhes! - minden fontos tudnivalóról értesültünk. Kissé sokkos állapotban hagytuk el az épületet és tartottunk haza. Minden kis apróságon elgondolkodtam. Mi van akkor, hogyha a szüleim nem fognak örülni annak, hogy terhes vagyok persze erre nagyon csekély volt az esély. Ott volt a tánc persze a doki azt mondta, hogy fokozatosan kell majd csak abbahagynom, de most még nyugodtan mozoghatok. Mi lesz, hogyha Louis karrierje emiatt derékba törik. Amint hazaértünk berohantam a házba. Szemeimet a könnyek mardosták, de nem a szomorúságtól, hanem csupáncsak azért mert boldog voltam. Berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Előkaptam a telefonom és azonnal tárcsáztam is anya telefonszámát. Pár másodpercig kicsengett aztán beleszólt az én minden lében kanál bátyám.

- Helló csajszi mi újság? - hallottam a hangján hogy nagyon jó kedve van.

- Kérlek, add oda anyának. Amúgy neked is, szia. - szipogtam bele a telefonba.

- Oké ki vagy hangosítva. Apu is itt van. De minden rendben? - hangja óvatos féltő volt.

- Nincsen semmi baj. Nyugi. Szia, anya, szia, apa. Csak azért hívlak titeket hogy elmondjak egy nagyon fontos dolgot. Remélem örülni fogtok neki, mert én személy szerint amióta megtudtam csak bőgök örömömben. Szóval terhes vagyok. - a vonal túlsó végén mintha megfagyott volna a levegő. Attól féltem, hogy gáz lesz, de teljesen jól reagálták le a dolgot.

- Ez most komoly? Ilyen korán nagymama leszek? Apádból is nagypapát csinálsz. Jaj kicsim annyira örülünk.

-Igen kicsim büszkék vagyunk rád. Azért amiért ilyen korán nagyapát csináltál belőlem még számolunk, de ha látnád anyád szemében a csillogást. Ajaj, fogadjunk, hogy már azt tervezed, mi mindent fogsz venni annak a gyereknek. - hangos nevetés tört fel belőlem és a vonal túlsó végén lévő emberekből is. Pár perc beszélgetés múlva leraktuk a telefont. Óvatosan kislisszoltam a fürdőből és a konyha felé vettem az irányt hisz abban a pillanatban meg tudtam volna enni egy egész disznót is. Hallottam, hogy Lou éppen telefonál. Biztos voltam benne hogy a szüleinek mondja el éppen ők is nagyszülők lettek. Kinyitottam a nagy hűtőt és kutatni kezdtem benne. Találtam egy nagy üveg nutellát és csoki fagyit. A két üveget magam mellé raktam felpattantam a pultra és nyalakodni kezdtem. Fogalmam sem volt mennyi ideje habzsolhattam ott mire Louis megjelent. Hatalmas vigyorral az arcán nyomkodta a telefont. Mikor felnézett kissé meglepődött, de mosolya, ha lehetett még szélesebb lett és felém vette az irányt. Kezeit körém tekerte és úgy húzott magához egy forró csókra. Akkor abban a pillanatban sokkal jobban érdekelt ő, mint a mellettem heverő édesség had.

Pár nap múlva még mindig csak a család tudta a kis titkunkat. Én ugyan úgy eljártam iskolába Louis egy szót sem szolt a fiúknak. Szinte semmi sem látszott abból, hogy várandós vagyok. Csak az étvágyam változott. Hol tömérdek mennyiségű édességet meg tudtam volna enni hol a lekváros savanyú uborkát kívántam meg. Egyik este kissé összekaptunk Louissal mert mindenképpen le akartam menni a boltba bevásárolni csak az volt a probléma hogy hajnali egy volt. Nem tehettem róla. Én azt nem kívántam, ami otthon volt Louis meg hallani sem akartam arról, hogy én a korom sötétbe vezessek órákat a legközelebbi éjjel nappal nyitva tartó boltig.

- De most miért te túlfáradt vagy ahhoz, hogy vezess, én viszont éhes vagyok. Szóval a legokosabb megoldás az ha beülök a kocsiba elfurikázom magam a boltig felpakolok és hazajövök. - látszott rajta hogy felment benne a pumpa így inkább megadóan felsóhajtottam és visszabújtam az ágyba.

- Tudod, hogy szeretlek. Tudod, hogy mindent meg akarok neked adni. De most azt sem látnám, ha a lámpa pirosra váltana. Hulla vagyok. Téged meg nem engedlek vezetni. - végül is egymást ölelve aludtunk el. A hónap végén még mindig nem látszott semmi sem csak egy pár kiló csúszott fel. Szerencsére senki nem gyanakodott. Egyik este Louis úgy jött haza a stúdióból, hogy holnap reggel utazunk. Végül is kiderült, hogy a srácok ki akarnak kapcsolódni így lekocsikázunk a tengerpartra. Pár napot ott töltenénk, hogy mindenki kellően ki tudja magát pihenni. Persze a valódi ok hogy régen volt már együtt a csapat. Még nem voltam annyira nagy bajban a ruhákkal. Nem kellett még semmit sem takargatnom. Így boldogan dobáltam bele a táskába a szükséges dolgaimat. Reggel 9kor indultunk el. Mindenki jött még a csajok is. Úgy döntöttünk Louval hogy ez lesz az- az alkalom, amikor elmondjuk nekik a nagy hírt.

Mikor megérkeztünk mindenki elfoglalta a szobáját. Mindent ki kellett volna pakolnom, de én e helyett leültem az ágy szélére és majszolni kezdtem egy nagy tábla tej csokit. Louis végig vigyorogva nézett miközben minden cuccot a helyére rakott. Perrie rohant be hozzám Louis kitessékelve.

- Na gyorsan kapd elő a legszexibb bikinid és nyomás a tengerpart. Danielle is mindjárt jön ő már öltözik. - betuszkolt a fürdőbe és öltöztetésre bírt. Amint magamra vettem a falatnyi ruhadarabot azonnal elszörnyülködtem. Dagadt voltam. A sós könnyek figyelmeztetés nélkül folytak végig az arcomon. Sírva mentem ki mire Perrie nagy szemekkel meredt rám. - Mi a baj? - simogatni kezdte a hátamat.

- Én nem akarok sehova sem menni. Nézz rám dagadt vagyok. - még jobban elkezdett rázni a sírás. Már nagyon nem akaródzott lemennem a sok ember közé.

- Ne butáskodj, tökéletes alakod van. Hallod. Mond meg neki Danielle hogy igazam van. - észre sem vettem, hogy ő is a szobában tartózkodik. Mind a ketten biztosítottak a felől hogy nincs semmi aggódni valóm. Már kissé megnyugodva lépkedtem le a lépcsőn. Nem akartam Lou szemébe nézni inkább Perrie-vel karöltve indultunk el a part felé. Pár méter után Daniella is csatlakozott hozzánk. A fiúk persze végig marháskodtak. Próbáltam erőltetetten mosolyogni, de sehogyan sem ment. Kiszemeltem egy tökéletes helyet a napozáshoz. A csajok is csatlakoztak hozzám, míg a srácok egyből a vízbe vetették magukat persze Zayn kedvéért a térdig érő részen maradtak. Vagy egy órát ökörködtek mikor Louis felém közeledett. Úgy tettem, mint aki nagyon el van foglalva a Cozmopolitan legújabb részének olvasásával. Persze a lányok azonnal eltűntek mellőlem, sejthettem volna, hogy az ő kezük van a dologban. Louis kissé vizesen, de lefeküdt mellém. Még akkor sem néztem rá mikor egyik karját átvetette a vállamon, hogy még közelebb tudhasson maga mellett.

- Mi a baj kicsim? - nagyon nem akartam vele beszélni arról ami nyomta a lelkemet. De csak nem akart visszamenni a többiekhez.

- Semmi. Minden oké. - egy hamis mosolyt küldtem felé, amit nagyon nem vett be.

- Na, jó tudod jól hogy nem szeretem ha hazudsz. Ki vele miért sírtál a fürdőszobában. - tudtam. Szúrós szemmel pillantottam a lányok felé, akik próbáltak úgy tenni mintha nem is ide figyelnének.

- Tényleg semmi csak egy kis érzelem hullám volt, de túlélem. Semmi extra. - viszont szigorú pillantása beszédre késztetett. - jó oké győztél. Amikor bementem a fürdőbe átvenni a bikinit akkor végignéztem magamon a tükörben. És annyira, de annyira kikészít, hogy dagadt vagyok. Nézz, rám már most akkora vagyok, mint egy kétajtós szekrény. Mi lesz később. Annyit zabálok, mint egy antilop. Ki fogsz szeretni belőlem. Azon sem csodálkoznék, ha a 9 hónap alatt egyszer sem érnél hozzám. - csak úgy ömlöttek belőlem a szavak. Isten látja lelkem én tényleg próbáltam magamat visszafogni, de nem ment. Őszinteségi rohamot kaptam abban  a pillanatban.

- Ezt most fejezd be. Nagyon nem szeretnék veszekedni. Főleg nem veled. Tudod nagyon, jól hogy nem vagy kövér. Az égvilágon semmi nem látszik abból, hogy terhes lennél. És amúgy is, ha felszedsz majd pár kilót én, akkor is ugyan úgy foglak szeretni, mint most. Hogy nem érek hozzád hát ez jó. Ekkora ostobaságot még senkitől nem hallottam. Amikor jöttünk lefele végig a fenekedet stíröltem és azon gondolkoztam mit csinálok majd veled, ha visszamegyünk. - szerencsére mindezt halkan mondta így senki sem hallotta meg az olyan részeket, amik nem tartoztak volna másra. Szóhoz sem jutottam. Igaz nem is nagyon tudtam volna, mert Louis ajkai elhallgattattak. Vigyorogva húzódott el majd vonszolt magával a vízbe. Annyit ökörködtünk a srácokkal amennyit csak tudtunk. A csajokkal sikongatva menekültünk az éhes cápát játszó Harry elől. Niallt próbáltam a víz alá nyomni kisebb nagyobb sikerrel. Persze aztán megtorolta a támadást és halálra csikizett. Mire visszaértünk a nagy apartmanba már sötétedett. Zayn kitalálta, hogy bulizni fogunk. Ez után a kijelentés után pár másodperc után előkerültek a piák és feldübörgött a zene. Mindenki nagyban iszogatott és mulatott. Én próbáltam feltűnésmentesen narancslevet csempészni a poharamba. De éreztem nem fog sokáig titokban maradni a "titkunk". Liam én és Louis nem ittunk semmit. Még a csajok is fogyasztottak. Azonban mikor már a negyedik kört utasítottam vissza feltűnt mindenkinek.

- Oké nekem itt valami bűzlik. Hogy- hogy nem isztok semmilyen piát. Mi van Lou antialkoholista lettél vagy mi a szösz. Mia te sem? Pedig mindig elfogadod a kiöntött piát ez nem ér valamit titkoltok és tudni akarjuk. - nyafogott Harry. Mikor már épp leintettem volna, hogy "áh, semmi" Lou egyik karjával átölelte a derekamat és ünnepélyesen megszólalt.

- Jó rendben végül is már úgy is el akartuk mondani csak nem tudtuk mikor és hogyan. - a zene teljesen elhalkult és mindenki ránk figyelt. Még Niall is, aki szerintem már nagyon be volt rúgva. - Pár hete tudtuk meg hogy Mia-val babát várunk. - síri csend. Aztán Niall felkiáltott. - babánk lesz. - könnyesre röhögtük magunkat aztán persze mindenki gratulált. Szerintem Harry volt a legboldogabb.

- Haver- tette kezét Louis vállára- álmodni sem mertem volna, hogy a banda egyszer is hattagú lesz. - vigyorgott majd odébb is állt. Fejemet csóválva köszöntem jó éjszakát. Persze alváson nem is gondolkoztam biztos voltam benne, hogy én aznap este a nagy ricsajtól egy szemhunyásnyit sem fogok aludni, de azért próbálkozni még lehet. Éppen a ruhámat hámoztam le magamról mikor szerelmem lépett a szobába. Perverz vigyorral az arcán csukta kulcsra az ajtót és mint éhes vad közeledett felém. Ez ment vagy napokig. Végül elérkezett az indulás ideje. Mindenki elköszönt tőlünk persze csak annyi időre, míg nem látjuk egymást az út alatt. Mindenki azon veszekedett, hogy ki is legyen a keresztapa és keresztanya. Röhögve legyintettem és azt mondtam. - ez a gyerek el lesz kényeztetve 6 keresztapa és 3 keresztanya. Nagy lesz a család. - meghatódva szorongatott mindenki pont engem, aki terhes és érzelmi hullámvölgyekben sétálgat, persze hogy eltört a mécses. Pár héttel később azonban bajban voltam. Egy bevásárló körút során képek készültek rólam és elkezdődtek a találgatások, hogy most csak felszedtem pár kilót vagy terhes vagyok. Egyik este mindenki beleértve a fiúkat Jacet és Cherylt is a nappaliban tanakodtunk Jessikával együtt hogy mi tévők is legyünk.

- Szerintem el kellene mondanotok vagy legalábbis egy közleményt kiadhatnánk, hogy igen igaz. Minél hamarabb tesszük meg ezt a lépést annál hamarabb fognak leszállni a témáról. - ez Jessika ötlete volt. Azonban volt egy cáfolat, amit én sem értettem.

- Én viszont még nem mondanám el. Minél később annál jobb. - szólalt meg Jace. Értetlenül néztünk rá mire ismét megszólalt. - Mia beszélhetnénk? Négyszemközt. - nézett rám kérlelően. Nem mondhattam és nem is akartam neki nemet mondani. Louis viszont marasztalásra akart bírni. Kezeit még szorosabban fonta körém.

- Kérlek kicsim csak egy perc. - nyomtam egy lágy puszit ajkaira mire megadóan felsóhajtott és elengedett. Nem mentünk messze. Csupán csak a konyhában álltunk meg egymással szemben. Nem számítottam semmir eget rengető nagy dologra azonban a Jace szájából elhangzó szavakat képtelen voltam egy másodpercig felfogni.

- Mia hidd, el nekem rosszul választasz. Nem Louis pop sztárocska az, aki hozzád illik. Én jobban szeretlek és sokkal jobb életed lenne mellettem. Nem kellene minden nap megküzdened a médiával. Mellettem nyugodt kiegyensúlyozott életed lehetne. Én is tudnálak úgy szeretni, mint ő. Hagyd, elkérlek és gyere hozzám. Elveszlek feleségül és közösen felneveljük a picit. Sajátomként fogom szeretni, hidd el nekem. - kezeimet az ő kezei közé fogta. Bilincsként zárultak csuklóm köré hosszú ujjai. Reagálni sem volt időm. Száját az enyémre tapasztotta. Furcsa volt, ahogyan megcsókolt. Mintha a testvérem kapott volna le. Testem-lelkem irtózott az egésztől. Persze nem mintha nem csókolt volna jól Jace de rossz emberrel csinálta. Ezt követően viszont pár sokkos pillanat múlva legjobb barátom eltűnt előlem és hatalmas hangzavar kerekedett a konyhában. Mindenki ott volt. Louist próbálták visszatartani a fiúk, de valahogyan kicsúszott  Liam szorításából és Jace felé iramodott. Ökölbe szorított kézzel húzott be neki egyet, amitől szegény srác a földre került. Épp szólni akartam, hogy fejezzék be mikor furcsa dolgokat kezdtem észlelni. A személyek, éles vonalak most elmosódtak. A tiszta kiabálás egy nagy katyvasszá vált. Mintha megindult volna alattam a talaj szédülni kezdtem. Meg kellett kapaszkodnom valamiben, hogy tartsam magam. A legközelebbi személy Jessika volt, akihez szólhattam.

- Kérlek Jess segíts. - hangom nem kiabálta túl a verekedő párosét. Jessika riadtan kapta felém a tekintetét. Azonnal mellém sietett és egész súlyomat rá helyeztem.

- Jó isten Mia falfehér vagy. - nézett végig rajtam. - Cheryl kérlek, segíts neki elmenni a kanapéig és fektesd, le addig én szétszedem a két kakast. - az említett bólintott és átvett tőle. - Na, ide figyeljetek, ti óvodások azonnal álljatok, le vagy nem állok jót magamért. Inkább hívjatok orvost.

- Mégis miért? Ennek a szemétnek nem kell semmilyen orvosi ellátás. - horkantott fel Louis. Még a nappaliból is hallottam mindent.

- Nem neki te lüke bár ilyen állapotban nem maradhat, ahogyan te sem. De a menyasszonyod rosszul van, szóval húzzál, be hozzá kérjél bocsánatot, amíg én előkerítek egy dokit, mert ki van. Ti srácok meg segítsetek felkaparni Jacet a padlóról. És adjatok egy telefont. - szerettem, amikor így fegyelmezett. Ilyenkor sosem mondtak a srácok nemet. Inkább meghúzták magukat és szót fogadtak. Síri csend majd hangos trappolás. Megjelent a nappaliban szerelmem. Szája felrepedve. Keze kissé piros, de nem foglalkozott vele. Térdre vetette magát mellettem és azonnal érdeklődni kezdett, hogy hogyan is érzem magam. Úgy éreztem magam, mint valami szerelmes filmben. De nem voltam színésznő és nem volt előre megírt forgatókönyvem, amit követnem kellett volna.

- Hagyj békén. Nem vagyok rád kíváncsi. - húztam ki kezeim az övéből. Eszméletlenül haragudtam rá. Bármennyire is szerettem, az nagyon nem fért bele hogy összeverje a legjobb barátomat. Igaz olyat tett, amit nagyon nem kellett volna, de normális felnőtt emberekként kellett volna viselkedni. A rosszullétem amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is múlott. 

- Azt ne mond, hogy nem volt igazam. - csattant fel hangosan. Biztos voltam benne azt hiszi jól esett az a csók, és hogy azt fogom tenni amit Jace mondott. 

- Nagyon nem volt igazad, eltaláltad. Le kellett volna ülnünk és meg kellett volna beszélnünk, mint három felnőtt, de te e helyett úgy viselkedtél, mint egy nagy gyerek. - feltrappoltam a hálóba. Nem is szándékoztam egyhamar kifáradni onnan. Nagyon is jól elvoltam egyedül a pici babámmal a csendben és nyugalomban. Üvöltöző és verekedő emberek nélkül is. Kezeimet már kissé gömbölyödő pocakomra raktam. - Nem tudom te, hogy vagy vele, de bolond egy apád van. - valahogy nem tudtam huzamosabb ideig haragudni. Most volt először hogy beszéltem a picihez. - Annyira gyerekes tud néha lenni, de akármennyire is egy nagy majom szeretem. És hidd el már nagyon vár téged. Fogadni mernék, hogy azonnal beléd fog szeretni, ha meglát. Mondjuk, lehet, hogy már most imád. - kuncogtam. Egyre jobban bele tudtam magamat élni az anyaszerepbe, abba hogy terhes vagyok. Elnyomott az álom, de kezeimet nem mozdítottam el hasamról. Tudtam mind a ketten biztonságban vagyunk.

Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi - és harcol - vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.

Barbara Berckhan

Sziasztok!

Hát hogyan is kezdjem. Ez egy kissé hosszabb rész lett, de egyáltalán nem bánom. Próbáltam minden lényegesebb dolgot beleírni. Ezt a történetet két részre akartam osztani de úgy döntöttem nem teszem mert akkor nagyon rövid lett volna. Egyszóval már csak egy rész maradt hátra. Próbálom majd olyan hangulatban megírni ami "méltó" hozzá. :) Na de még az a rész messze van és nem akarok még idő előtt elbúcsúzni a történettől. Szóval remélem tetszett az utolsó előtti rész. 

Puszi Petra