Sziasztok!
Ismét itt vagyok és megírtam nektek a harmadik részt. Remélem mindenkinek tetszeni fog és hagytok nekem pár sort visszajelzésképpen.
Puszi Petra
Niki: Először is szeretném megköszönni, hogy mindig itt vagy olvasol és írsz nekem kommentet. Nagyon hálás vagyok érte! Igyekeztem a telefonos beszélgetést úgy megírni ahogyan én és az anyukám beszélgetnénk. A szemszögváltás nekem is tetszett azonban féltem, hogy esetleg nem fog nektek tetszeni, de ahogyan látom elnyerte mindenki tetszését. Még egyszer köszönöm, hogy írtál.
Névtelen: Igazán kíváncsi lennék, hogy a "Névtelen" jelző kit is takar, de aki kíváncsi hamar megöregszik szokták mondani így nem is kíváncsiskodom. Az anyagi konfliktus többször is kulcspont lesz a történetben ennyit elárulhatok. Azért döntöttem a szemszögváltás mellett, mert nem akartam, hogy az olvasók túl monotonnak érezzék az olvasást. Köszönöm, hogy írtál!
Dorcsi: Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál és elnézést hogyha összezavartalak és hogy minden gyanús neked :D ! Köszönöm, hogy ügyesnek tartasz és igazán ledöbbentem amikor láttam, hogy a születésnapodon kezdtem újra a blogot. Örülök neki, hogy úgymond megajándékozhattalak remélem elnyerte a tetszésedet a kezdés és a folytatás is.
Cézár: Köszönöm, hogy írtál és, hogy te is mindenben mellettem állsz és a kezdetektől támogatsz.Örülök, hogy tetszett a rész és a szemszögváltás is és igen Toby is egy fő szerepet tölt majd be a történetben. Az idézettel egyet értek nekem is nagyon tetszik. Puszi :)
"Erőszak segítségével elérhetővé válhatnak bizonyos célok, de mindig
valakinek a kárára, sérelmére. Bár ily módon megszüntethetünk olykor egy
problémát, ám mégis teremtünk helyette egy újat. A gondok, a
konfliktusok végtelen megoldásában leghatékonyabban az emberi értelem,
megértés és a kölcsönös tisztelet segíthet."
Tendzin Gjaco
Fogalmam sem
volt, hogy merre is tartunk. Ujjaimat tördelve pillantottam ki az ablakon és
bámultam a mellettünk elsuhanó fákat, embereket. Feltűnt, hogy kifelé tartunk a
városból. A hatalmas felhőkarcolókat és lakóépületeket felváltották a kertes
házak. Igazán hangulatos környék felé haladtunk, de lelombozott az érzés, hogy
New York gazdag negyedében kocsikázunk. Fogalmam sem volt, miért is feledkeztem
meg arról, hogy egy gazdag fiúval randizom. A tenyerem izzadni kezdett, a
szívem hevesebben vert és ezerszer átfutott az agyamon, hogy miért vagyok
ennyire hülye, hogy belementem a találkozóba. Mikor már éppen szólásra
nyitottam a szám, hogy közöljem, inkább haza szeretnék menni, megálltunk egy
hatalmas ház téglából kirakott kerítése előtt.
-
Megérkeztünk! – hangzott Nathan kijelentése mellettem. Lehetett hallani, hogy
izgatott és örül, hogy itthon lehet. Én azonban nem néztem rá. Nem akartam,
hogy lássa rajtam, mennyire nem vagyok oda az ötletért, miszerint találkozzak a
szüleivel. Pár perc néma csönd után egy meleg érintést éreztem az állam alatt.
– Nézz rám Sophie! – amint megtettem, amire kért megbántam, hiszen láttam rajta
rosszul esik neki a viselkedésem.
- Sajnálom, de
nem hiszem, hogy a szüleid örülnek majd, hogy egy ilyen embert hozol haza
magaddal. – mutattam végig magamon. Eleresztette az államat és újra indította a
kocsit mikor a kapu kinyílott előttünk.
- Nincs
igazad. Igazán aranyos, kedves és szép lány vagy, akit mindenki szívesen
megismerne. Társasági ember vagy, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot.
Sőt a szerénységedről és eszedről már nem is beszélve. – miközben beszélt egy
földúton haladtunk végig, amit két oldalt magas fenyők díszítettek. Nem mondtam
semmit sem a kijelentésére, de jól esett, hogy ilyen véleménye volt rólam.
Amikor leparkolt a nagy bejárat előtt egy idegen egyenruhás férfi közeledett a
kocsi felé és kinyitotta az ajtómat.
- Örvendek
asszonyom! Üdvözlöm Önt a Styles család otthonában. – köpni, nyelni nem tudtam.
Sosem voltam még ilyen szituációban így nem tudtam mit kellene válaszolnom.
Kikászálódtam a fekete bőrülésről, majd megálltam az autó mellett. Nathan meleg
mosollyal üdvözölte a férfit, aztán átnyújtva neki a slusszkulcsot mellém
sétált és megfogta a kezemet. Ujjait az enyémek köré fűzte és maga után húzott
be a házba. Meseszép volt belül is. Hatalmas terek, fényűző berendezésekkel
megkoronázva. A fém, arany és bőr anyagok voltak a leg feltűnőbbek. Tipikus
gazdag, mogul család háza volt ahova nem illettem. Megszeppenve ácsorogtam
barátom mellett, aki hangosan elkiabálva magát szólította anyukáját. Mikor
hallottam a cipőkopogásokat elengedtem a mellettem álló kezét és gyorsan
lesimítottam a szoknyámat és egy rakoncátlan tincset a fülem mögé söpörtem.
- Most már
tényleg nyugodj meg Sophie mert engem is idegessé teszel. Csinos vagy és
nyugodj meg, nem fognak megenni hidd el nekem. – rápillantottam és egy igazán
frappáns válaszon gondolkodtam mikor Nathan ellépett mellőlem és megölelte az
akkor már jelen lévő édesanyját. Én nem mozdultam el a helyemről csak illendően
hallgattam és azért imádkoztam, hogy elnyeljen a föld. – Anya kérlek, had
mutassam be neked Sophie Henninget.
- Szervusz,
Drágám! Már annyit mesélt rólad a fiam, hogy alig vártam, hogy megismerjelek. –
gyönyörű aranybarna haja volt, ami egyenesen feküdt a fején. Amikor mosolygott
ráncok jelentek meg a szemei körül, ami annyira közvetlenné és aranyossá tette.
- Nagyon
örülök, hogy megismerhetem Mrs. Styles. Nagyon szép a házuk, örülök, hogy
eljöhettem önökhöz. – amikor túljutottunk a szokásos megismerkedős kérdéseken
Mrs. Styles felajánlotta, hogy megmutatja nekem a házukat, míg Nathan eltűnt
valahol. Már az első emeleten jártunk, amikor a hálók következtek. Minden szoba
ajtaja nyitva volt így rálátásom nyílt mindegyikre. Az egyik szoba színes volt
itt legfőképpen az arany színek domináltak és feltételeztem, hogy ez a szülők
szobája. Folyamatosan hallgattam Mrs. Styles mesélését és közben minden
helységet figyelmesen végigpásztáztam. A következő szoba nem sokkal volt
messzebb az előzőnél, de valami taszított benne. Sötét volt, lehangolt és
rideg, ami egyáltalán nem tetszett. Furcsa volt arra gondolni, hogy ez a kisebbik
testvér szobája, hiszen úgy gondoltam egyáltalán nem illett hozzá. Kellemetlen
érzés kerített a hatalmába és eszembe jutott az étteremben feltett kérdésem.
Megrémített, hogy nem kaptam rá választ és a kíváncsiságom egyre jobban
elnyelt. Meg akartam tudni, hogy miért beszél mindenki ennyire sejtelmesen
erről a testvérpárról. Tudtam, éreztem, hogy valami nincs rendjén. A következő
szoba a folyosó legvégén volt szinte nevetségesen távol a többi helységtől.
Ahhoz képest, hogy egy fiú már-már férfi lakta ezt a szobát, szívet melengető
érzés ragadott magával mikor bepillantottam. A falak kék és szürke színben
pompáztak és itt ott egy-egy poszter vagy kép lógott a falakon. A szoba közepén
egy hatalmas ágy terpeszkedett el. A szoba egyik fala teljesen üveg volt, ami
most beeresztette az hold csillogó fényét.
- Tudod, évek
óta nem jönnek ki a fiaim egymással. Harry nem szereti Nathant és ez fordítva
sincs másképp. Mindent megteszek azért,
hogy kibékítsem őket, de azt hiszem ez sosem fog megtörténni. – mindennél jobban
meg akartam tudni mi a konfliktus oka, de lakatot tettem a számra és inkább
másra tereltem a témát.
- Ne
haragudjon Mrs. Styles, de nagyon későre jár az idő és muszáj mennem, holnap
meg kell még írnom egy eszét. Nagyon szépen köszönöm, hogy körbevezetett a
házban igazán nagyon szép otthonuk van.
- Én örülök
Kincsem, hogy megismerhettelek és nyugodtan szólíts Kate-nek. Amikor Mrs.
Stylesnek hívsz, úgy érzem, nagyon öreg vagyok. – mosolyogva megölelt és a
lépcső felé invitált, hogy megkeressük eltűnt barátomat. Miközben lassan
lépkedtünk lefelé a gyönyörűen kidolgozott fa lépcsőn egyre hangosabb és
hangosabb kiabálás csapta meg a fülünket. Jobban odafigyelve a hangokra
állapítottam meg, hogy az egyik személy Nathan a másik mélyebb, dörmögő hang
ismeretlen volt a számomra. Amikor leértünk a földszintre megtorpantam az
utolsó lépcsőfokon míg Kate a szájához kapta a kezét és sűrű bocsánatkérések
közepette könnytől csillogó szemekkel a hang forrása felé indult. Ismét izzadni
kezdett a tenyerem, és ha tehettem volna szépen csendben eltűntem volna abból a
házból, de fogalmam sem volt, hogy merre induljak. Pár perc múlva egy dühöngő
idegen férfival találtam szembe magam. Szürke öltönyt viselt nyakkendője
meglazítva, kissé rendezetlenül csüngött a nyakában. Szóra sem méltatva
trappolt el mellettem és felkocogott az emeletre. Nathan és az anyukája ezt
követően sétáltak ki az előszobába.
- Ne haragudj,
de apám nem szereti az ilyen késői látogatásokat. Nagyon elfoglalt és azt
hiszem rosszkor jöttünk. – barátom tekintete azonban elárulta Őt. Hazudott! Ezt
azonban nem tettem szóvá csak egy halk bocsánatot rebegtem el az orrom alatt,
majd miután illendően elköszöntünk visszaindultunk a kollégiumhoz. Az út során
a mellettem ülő fiú többször is próbált beszélgetést kezdeményezni, de egyikre
sem voltam vevő. Fél órával később már az egyetem területén autókáztunk majd a
nagy bejárat előtt leparkoltunk és Nathan leállította az autót. Nyúltam volna a
kocsi kilincséért mikor az ajtó zárja lecsapódott így nem tudtam kiszállni.
- Kérlek,
Nathan engedj ki. Későre jár és szeretnék pihenni. – újra próbáltam kinyitni az
ajtót, de ismét kudarcba fulladt a próbálkozásom. A másik oldalra fordultam,
hogy minden energiámat összeszedve kiosszam Őt, de meglepődtem mikor két kezével
közrefogta az arcomat és megcsókolt. Csókolóztam már fiúval, igaz ennél több
sosem történt, de ez a csók teljesen más volt, mint az eddigiek. Mindig, amikor
egy fiú megcsókolt a szívem hevesebben vert és pillangók repdestek a hasamban
és alig vártam, hogy az ajkaink újra összeérjenek, de ez más volt. Nem
izgultam, hanem teljesen idegennek éreztem a dolgot. Nem akartam folytatást így
kissé meglöktem Nathant, hogy engedjen el. Kissé eltávolodtunk egymástól, de
utána még erőteljesebben húzott közelebb magához. Megijedtem és fogalmam sem
volt mit tegyek, de három hangos kopogás szétszakított minket. Megkönnyebbültem
mikor megláttam Emmát és Tobyt a kocsi mellett és azért imádkoztam, hogy ne is
menjenek el sehová. Amikor Nathan-re pillantottam elkapott a düh. – Miért
csináltad ezt? Nem is vagyunk együtt, de nem is ez a legfontosabb, hanem az
hogy miért támadtál le? - nem kiabáltam,
de lehetett érezni a hangomban a haragot és a megvetést.
- Ne haragudj,
csak elkapott a hév. Remélem, hogy ez nem vet majd rám rossz fényt. –
önelégülten mosolygott rám.
- Azt hiszem
ez egyáltalán nem jó dolog. Kétlem, hogy jó ötlet lenne az, hogy barátok
legyünk. Még most az elején zárjuk le ezt a dolgot mielőtt jobban
belegabalyodnánk egymásba. – lesütöttem a tekintetem és ismét hallottam, hogy
megkocogtatják az ablaküveget. Nathan arca eltorzult és igazság szerint
megrémisztett.
- Tévedsz!
Mindennél jobban szeretném azt, ha a barátnőm lennél és szeretném, ha jobban,
még jobban megismernénk egymást! – reménykedő pillantása elfeledtette az imént
történteket. Láttam rajta az akarást így beleegyeztem a folytatásba. Jó
éjszakát kívánva egymásnak elbúcsúztunk, aztán miután kiszálltam a kocsiból el
is hajtott. Barátnőm és Toby kérdő pillantást vetettek rám. Felsétáltunk a
kollégiumi szobánkba. Emma elment tusolni és magamra hagyott barátjával. Furcsa
volt kettesben lenni vele, de kedves fiú volt és valamiért megbíztam benne. A
legjobb barátot egy báty képét láttam benne. Mindent elmeséltem neki még azt is,
amit nem szerettem volna. A gondolataimat a kételyeimet. Próbált segítséget
nyújtani, de óvatos volt. Olyan érzésem volt mintha a beszélgetésünk alatt
mindvégig attól félt volna, hogy elszólja magát, hogy valami olyasmit mond el
nekem, amiről nem kellene tudnom. Miután elment én és Emma lefeküdtünk aludni,
de nem jött álom a szememre. Az agytekervényeim csak úgy pörögtek. Annyi
elvarratlan szál volt körülöttem, mint még soka és ez nagyon is idegesített.
Sosem szerettem, ha sötétben kellett tapogatóznom, ha hazudtak nekem vagy
kihagytak dolgokból. Szerettem mindennel képben lenni, de úgy éreztem minél
több időt töltök Nathan társaságában annál jobban összekuszálódnak a dolgok.
Néhány nappal
később már túl voltam az első zh-mon. Nagyon sokat tanultam rá szinte senkivel
sem beszéltem csak tanultam. Emma mindenben segített, rengeteget járt velem a
könyvtárba és azt hiszem kicsit elhanyagolta Tobyt. Viszont ez a pár nap
hatalmas távolságot jelentett köztem és Nathan között. Negatív dolognak kellett
volna felfognom, de nem így volt, azonban hiányzott. A beszélgetések, a közös
kávézások, séták. Este kaptam egy sms-t, hogy fél óra múlva legyek készen és
menjek az egyetem melletti kávézóba. Így is tettem. A telefonomat zsebre vágtam
és elindultam, majd miután találtam egy kis eldugott sarkot leültem és vártam.
A poharamat tanulmányoztam mikor barátom belépett a helységbe szemével engem
keresett majd miután meglátott mosolyogva lépkedett oda hozzám. Pár pillanat
múlva mikor már több témán is átrágtuk magunkat megpillantottam egy kapucnis
valakit az egyik sarokasztalnál. Nem lett volna vele semmi problémám azonban
éreztem, hogy minket néz, figyel. Próbáltam vele nem törődni, de nem mozdult
nem ment sehová csak figyelt és várt valamire. Nathan egyre feszültebb lett, de
mint kiderült nem attól, amitől én. Kezeimet megfogva komolyan rám pillantott
és mélyen a szemembe nézett.
- Sophie,
tudom, hogy nem ismerjük még egymást olyan jól, de tudom, hogyha van nő aki
hozzám való akkor az te vagy. Lennél a barátnőm? – reménykedő pillantása
meghatott, de valami mégis elvonta a figyelmem. Az ismeretlen kapucnis dühödten
felmordult majd felpattant némi kézpénzt csapott az asztalra és távozott a
kávézóból hangosan becsapva maga mögött az ajtót.
Toby szemszög:
Miután
beszéltem Sophie-val nem bírtam ki, mindenképpen beszélnem kellett Harryvel.
Tudtam, hogy nem fog örülni annak, hogy belekeverem Őt is, de nem hagyhattam,
hogy a barátnőm szobatársa tönkremenjen egy barom miatt. Természetesen nem
mondtam el Emmának az igazat a Styles testvérekről, de rossz érzés, hogy
titkolóznom kell előtte és Sophie előtt. Láttam rajta, hogy kezdi kapizsgálni,
hogy valami nincs rendjén és a sok kérdéséből ítélve egyértelmű volt, hogy rá
akar jönni a titokra így figyelmeztetnem kellett Harryt. A lányok nem tudták,
hogy Harry az egyik legjobb barátom mivel még személyesen nem mutattam be Őt
nekik, így Sophie nem tudhatta, hogy ismerem a családot. Tudtam, hogy Emma
elfoglalt így délelőtt miután letudtam az egyik tárgyalásomat átsétáltam Harry
irodájába.
- Üdvözlöm Mr.
Thomson! – üdvözölt barátom asszisztense. Egy igazán fiatal, csinos, szőke
lányról volt szó, aki mindent elintézett és néha nagyon-nagyon lelkes volt
talán néha túlságosan is.
- Üdvözlöm
Miranda! Harry bent van? – miután egy igenlő választ kaptam benyitottam az
irodába és lehuppantam az egyik bőrfotelbe. Barátom éppen beszélt így csendben
megvártam míg elrendezi az ügyét.
- Helló haver!
Régen nem jöttél be!- mosolyogva felállt és leült mellém a kanapéra. Fáradtan
elterpeszkedett nagyot nyújtózott aztán végigfeküdt az ülőgarnitúrán. – Mesélj valamit!
Hogy zajlik az építkezés? Minden rendben van? A beruházók nem zargatnak?
- Igazság
szerint nem a munkáról akartam veled beszélgetni tesó. Tudom, hogy nem akarsz
róla beszélni, de te vagy a legjobb barátom és muszáj a segítségedet kérnem. –
megfeszült a teste, ahogy megértette mire akarok kilyukadni, de nem szakított
félbe, amit jó jelnek vettem. – Beszélgettem Sophie-val és elmondta, hogy mi
történt eddig közte és Nathan között. Én sem foglalkoznék, vele jól tudod, de
ez a lány más, mint a többiek. Féltem Őt és nem akarom, hogy baja essen a hülye
öcséd mellett.
- Mire kérsz
Toby? Játsszam ismét Superment mint eddig mindig? Vagy mire kérsz? – idegesen pillantott
rám és felült, majd érdeklődve, de mégis közönyösen nézett. Nem
szerettem vele veszekedni, de most mindent meg kellett tennem, hogy megmentsek
egy ártatlan embert. – Akármit fogok tenni rosszul fog elsülni a dolog.
Annyiszor újrajátszottuk már ezt az egészet, hogy beleuntam Toby! Tudom, hogy
rossz érzés semmit sem tenni, de valld be ez nagyrészt a te hibád is, mert
megismerted és van hozzá kötődésed. Ezért akarod mindenáron megmenteni. Nézz,
rám engem nem izgat, mi van vele és nyugodt is vagyok.
- Hazudsz! –
kissé erélyesebbre sikeredett a kijelentésem, mint akartam, de felidegesített,
ahogy madárnak nézett. – Utálom, amikor a pofámba hazudsz. Igen is foglalkozol vele,
és ha ismernéd, tudnád, hogy egy értelmes lány, aki nem olyan, mint az
eddigiek. Te is nagyon jól tudod, hogy tehetünk az ellen, hogy tragédia
történjen! – elhallgattam és felpattantam. Nem akartam tovább rontani a
helyzeten így megindultam az ajtó felém, ám amikor már kezem a kilincsen volt
Harry megszólalt.
- Igazad van!
Beszélek Nathan-el! Átmosom a fejét és segítek neked, de jól vésd az eszedbe,
hogy nem a lánynak teszek szívességet, hanem neked és magamnak. Nem akarom
megint más mocskát takarítani hónapokig. – beleegyezően bólintottam, majd
otthagytam Őt a kanapén a gondolataiba mélyülni.
Halihó!
VálaszTörlésNagyon tetszett a rész,külön köszönet azért,hogy ilyen hosszú és tartalmas lett.Ismersz,általában villámgyorsan végigolvasok mindent,de ez most viszonylag sokáig tartott:)
Nagyon tetszik az új kinézet,egyszerűen imádom a fejlécet.Alig várom már,hogy megtudjam,milyen módon fog közbelépni a big bro, alias Harry Styles.Nagyon aranyos,ahogy Toby próbálja megvédeni Sophiet.Kiváncsi vagyok,milyen "gondja" van Nathannek,ami elől meg kell Sophiet védeni(de már sejtem).
Alig várom a következő részt,minál hamarabb szeretném olvasni!
Xoxo:Niki
Drága Petra!
VálaszTörlésKomolyan mondom hogy nem tudom mit fogok csinálni, ameddig nem lesz új rész.
A lány karaktere még olyan kicsit sejtelmes, de nagyon okos... szóval azt érzem amit ő is.. Félek, vagyis tudom hogy valami nincs rendjén.
És elgondolkodtam. A srác szadista állat, mi? Ez nagyon undorító lenne. Hogy bántja a lányokat, és talán meg is öli őket hogy Harry eltussolhassa? Nem tudom, de ezek a gondolatok cikáznak bennem és ahjjjj megtépem magam ha nem kapok választ mihamarabb!(na jó nem ) xd.
Én már nagyon várom a hős Harry-t, aki talán levetkőzi ezt a közönyös,
érdektelen álcát és megpillantja a lányt. Majd póni lovon elsétálnak a napnyugtában....
Na jó, ez nem az a történet. :D
De! Remélem meglágyul a szíve, ezért a szépséges lányért!
Viszont, valami furcsa nekem...
Ha Harry sikeres üzletember(?), nekem ez jött le, akkor miért lakik otthon?
Nah mindegy, majd minden kiderül!
Szóval, alig várok minden egyes betűt, szót, amit leütsz a következő részbe!!
Sok sikert a továbbiakra!!
Puszi
Dasie
UI: SIESSS A KÖVIVEL VAGY ..VAGY.... NEM TUDOM MI LESZ!! :D
Szia Petra!
VálaszTörlésRogton a lenyegre ternek, nem szaporitom a szot.
Hogy lehet valaki ilyen pofatlan, mint Nathan? Ezt valaki biztosan tanitotta neki,de mindegy is, nem lehetne valahogy likvidalni a sracot? :D
Harry es Toby remelem meg csirajaban eltudjak folytani az elkovetkezo bonyodalmakat.
Meg jobban tetszik Toby karaktere, nallam o az Asz!
Van egy sejtesem, hogy ki lehetett a kavezoban a kapucnis ficko, de inkabb megtartom magamnak!
Tukon ulve varom, hogy olvashassam a kovetkezo reszt.
Puszi Cézár!
Szia Petra!
VálaszTörlésÚjra meg újra kételyek között hagysz itt minket, de ez benne az izgi. Sajnos néha összekuszálódnak a szálak, hogy ki kicsoda de kibogozom őket. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a rossz viszony indoka a testvérek között. De! ahogy te mondtad aki kíváncsi hamar megöregszik. Nathan kezd egyre jobban idegesíteni és ahogy eleinte gondoltam, hogy talán rendes srác lesz ez már rég elillant, viszont Toby-t kezdem egyre jobban megszeretni akiről pedig azt gondoltam, hogy rossz személy lesz a történetben. Rendesen keresztbe húztad az elgondolásomat. ( Bízom benne, hogy Nathan nem gyilkos).
Várom a kövi részt.
Puszi