Álmok útján / 2. fejezet

Sziasztok !
Megérkezett a második rész. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket.

Klau: Köszönöm szépen, hogy írtál véleményt. Örülök neki, hogy a főszereplőm optimizmusa elnyerte a tetszésedet. :) én is szerettem írni a párbeszédet és ezek szerint jól sikerült. ! A hibát amire felhívtad a figyelmemet már ki is javítottam. :) Sietek a következő résszel és remélem majd az is elnyeri a tetszésedet. !

Niki: Igen az előző történetben állandósággá vált, hogy idézetekkel bombázlak titeket. :) Az első részhez valamiért nem akartam, de az elkövetkezendő részekhez már várható pár. Örülök hogy a te tetszésedet is elnyerte a történet. A hogy megyünk előre fele kiderül mindenki kapcsolat "reméljük" :D 

Az egyik barim: Még szerencse hogy tudom hogy hívnak. Örülök hogy elolvastad a történetet és írtál véleményt. Puszi :)

Viki: Neked is nagyon szépen köszönöm hogy írtál. Sietek a következő résszel. :)

A régóta keresgélt "legjobb barát" tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság.

Leiner Laura

Egész nap elviselhetetlen voltam, persze Cassie-vel együtt.  Az arcunkon hatalmas vigyor ült, és minden bizonnyal úgy nézhettünk ki, mit akik most szabadultak a legközelebbi gyogyóból. Boldogan sertepertéltem az asztalok között, és szinte már dalolva törölgettem a maszatos felületeket. Legjobb barátnőm minden percben akárhányszor csak hallótávolságon belül kerültem, rákezdett valami ismerős, régi dal, halk dúdolására. Tod a főnök, és az egész személyzet reggeltől késő délutánig csak két boldogságtól kicsattanó fiatal lányt láthattak.

- Haza akarok menni!- nyavalygott Cassie már sokadjára mellettem állva. Én még mindig nagyban pakolásztam, az ő legnagyobb problémája viszont csak az volt, hogy az óramutató lassú vánszorgását lesse. – Még rengeteg mindent el kell intéznem. Ki kell választanom azt a ruhát, amelyikben ha meglátnak a srácok a szemgolyólyuk a földön pattogva végzi. – elővettem a legcsúnyább nézésemet, és próbáltam szigorúnak hatni. Hangosan elkacagta magát, majd megölelt. – Tudod, hogy csak viccelek, nem akarok úgy kinézni, mint egy ribanc. – amint levettem magamról az egyenruhát és felkaptam magamra a kényelmes viseletemet, gyorsan, szinte már fejvesztve rohantunk a közös lakásunkba. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, barátnőm előtt rohantam, és mint egy őrült rontottam be a lakásba. A kulcsokat a konyhaasztalra dobtam, aztán a szobámba indultam. Bezártam magam mögött az ajtót, hogy senki, és semmi ne tudja meggátolni a nyugodt készülődésemet, majd a fürdő felé vettem az irányt. A zuhanyrózsából folyó forró víz ellazította az izmaimat, megnyugtatott, és akaratlanul is ábrándozni kezdtem Zayn Malik-ról. Borostás arca, férfi modelleket meghazudtoló vonásai, izmos teste, borzongató érzéssel hatott rám. A szemeimet kinyitottam, és egyszerűen nem értettem miért ábrándozom egy bunkóról. Zavartan magam köré tekertem a törölközőt, és visszatértem a szobámba. A tegnap esti szettemet kiterítettem az ágyra. Egy fekete csőnadrág, egy egyszerű krémszínű felső, a hozzá illő fülbevaló és nyaklánc, valamint a nagy kedvencem, a fekete cipőm. Még tartozott az összeállításhoz egy kötött krémszínű kardigán is, amit mosolyogva gomboltam be magamon.  A hajam alapból göndör volt, így nem sokat babráltam vele. Egy alap smink felvételét követően kiléptem a folyosóra. Az előszobába érve megpillantottam Cassiet. Még így egy egyszerű fehér pólóban és fekete nadrágban valamint fekete tornacipőben is nagyon dögös volt. Mindig is irigyeltem ilyen téren, persze ezt mindig is titokban tartottam. Kuncognom kellett, hisz míg én egy tíz centis magassarkúban álldogáltam, addig ő egy tornacipőt próbált a mondhatni nagy lábára feltuszkolni, de még így is alig volt közöttünk magasságkülönbség. Szerettem mindig alacsonyabb lenni, mert akkor nem bírták elhinni, hogy néha igen is nagy a szám.

- Áh, odáig vagyok a cipődért, de fogsz majd benne tudni ugrálni húgi? – vigyorgott rám azzal az ezer wattos mosolyával. A jókedve alap járaton ragadós volt, én is jót mulattam, és persze magabiztosan válaszoltam.

- Ezzel itt- mutattam a szóban forgó dologra- akár a Mount Everest-et is megmászom.

Minden fontos dolgot a zsebeim mélyére raktam, és gondosan bezártam magunk mögött az ajtót. Az éjszaka sötétjében vágtunk neki a kis mulatságnak. Hamar, talán túlságosan is hamar megérkeztünk a helyszínre. A kordon mögött hosszú kígyózó sor állt. A lányok néha felsikkantottak örömükben, és látszott rajtuk a teljes extázis. Mi egy hátsó bejáraton érkeztünk meg a színfalakhoz. A biztonsági őr megkért minket hogy várjunk, pár percet szól a fiúknak. Amint távozott, szememet végighordoztam a színpadon, a sok kelléken, a mellettem rohangáló embereken.

- Óh, megjöttek a cicáim. – Harry egyik karját először az én vállamon, a másikat pedig Cassie vállán vetette át. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, és leemeltem magamról nehéz, izmos karjait.

- Bocsi kasza nova, de amint már a múltkor is említettem, nem vagy az esetem. Friss húsnak elhoztam a legjobb barátnőmnek. Srácok had mutassam be Cassie Scerbo-t ő a legjobb barátnőm, és vele élek – zártam le a nagy bemutatkozást. Időközben a banda összes tagja megérkezett, körülöttünk álltak, és illedelmesen bemutattam, nem mintha nem ismerné őket Cassie. Azonnal láttam, hogy Zayn jókedvében van. Nagyon mosolygott valamin, de amint meglátott, arca fagyossá vált, megkeményedett. Tétován melléléptem, és rámosolyogtam. – Még mindig morci vagy? Kezdem azt hinni, hogy rám haragszol valamiért. – száját szólásra nyitotta, majd inkább úgy döntött, nem mond semmit. – Ha nem hát nem. Ismerek kéz jeleket, tanultam jelbeszédet, ha gondolod, mutogathatunk is. – csak löktem neki a rizsát, de őszintén szólva nem sok sikerrel. Niall csoszogott mellém egy nado’s- os zacsival a kezében.

- Janel nem vagy éhes? Nézd, van, itt minden tessék, vegyél nyugodtan. – olyan aranyosan mosolygott rám, mint egy kis óvodás.

- Köszönöm szépen, de nem kérek, edd meg nyugodtan. – simogattam meg a fejét, mint egy kisgyereknek. A koncert pár perc múlva elkezdődött. A fiúk olyan műsort nyomtam, amilyen hozzájuk illő volt. Az összes szám szövegét kívülről fújtuk Cassie-vel. Torkunk szakadtából énekeltünk, és nem zavart minket, hogy esetleg valaki hülyének néz minket. Láttam a srácok arcán, hogy eszméletlenül élvezik a dolgot, az intenzitást, a hatalmas energiát, ami körbe vette őket.

- Annyira jók. – ámuldozott barátnőm, mikor már a fiúk az utolsó szám, utolsó másodperceit énekelték. – Harry a legjobb. – pirult el. Amíg én Zayn-t boldogítottam a hülyeségemmel, láttam, hogy az említett nőfalóval azonnal megtalálták a közös hangot. Bíztam benne, hogy lesz valami köztük. Igaz, egy olyan embernek mint én, aki reménytelenül hisz a szerelemben, nem lehet megálljt parancsolni, ha párokat kell ősze boronálni, nem ismerek határokat.

- Igen, Harry a legjobb. – bólogattam sokat sejtetően, mire Cassie szemöldöke a homloka közepére ugrott. Vicces látványt nyújtott, az biztos. Azonban reagálni nem volt ideje, mert a koncert véget ért, és a nagy sztárok összepacsizva, vigyorogva ugrándoztak le a vaslépcső fokain. Nem tudtam nem észrevenni, hogy amint Mr. Durca rám nézett, a felhőtlen jókedvét ismét a zord „utállak, szaladj vissza asztalt törölgetni kiscsibe” álarc mögé rejtette. Már-már gyerekesnek hatott az egész viselkedése.

- Na, milyenek voltunk lányok? – jött oda hozzám Niall, és ő is Harry példáját követve, „barátilag” átkarolta a vállamat.

- Eszméletlen volt. –lelkedezett Cassie. – de azt eddig is tudtuk, hogy jók vagytok. – nagy tanácskozás kerekedett, hogy hova menjünk megünnepelni a sikert, de egy szőke lány megzavart minket. Zayn-hez ment. És forró csókot lehelt ajkaira, vagyis jobban mondva akart volna, ha Mr. Durca nem húzza el a fejét, és nem lép hátra egy lépést. A lány, mint kiderült, a híres Perrie Edwars, nagyra tágult szemekkel meredt exére, majd szemét rám irányította. Gyűlölet, féltékenység kavalkádja örvénylett kék szemeinek íriszében. Azt sem tudtam mi van, csak akkor eszméltem fel igazán, mikor izzó tekintettel köpte felém a szavakat.

- Azt hiszed, hogyha kapsz egy VIP jegyet, akkor már tiéd a világ? Nem vagy idevaló kiscsajszi! Hogy nézel ki? Úr isten, nézz már magadra, egy vénasszony is modernebb ruhákba öltözik, nem úgy, mint te! Szépnek hiszed magad? Nagyon tévedsz! Valamint biztosíthatlak a felől is, hogy egyedül fogod leélni a nyomorult kis életedet, mert senki nem fog szeretni ilyen külsővel. Akkora vagy, mint egy víziló,  mint egy disznó.  – gonosz vigyor jelent meg az arcán. Sem én, sem senki körülöttem, köpni- nyelni nem tudott.  Láttam rajta, hogy azt várja, mikor veszem fel a képembe dobott kesztyűt, de nem tettem. Kihúztam magam, és csak annyit válaszoltam.

- Úgy látom, már két embernek nem vagyok szimpatikus. Talán felmérést kellene indítani, ki tartja gáznak a kardigánomat. Ja igen, és ha érdekel, akkor megsúgom neked, hogy nem kérdeztem a véleményedet, kiscsajszi. – Undorral, megvetéssel pillantottam felé. Sértett képet vágva rohant el a szőke cicababa. Aztán a srácoknak szenteltem minden figyelmemet. – Ha nem gond, én most hazamegyek. Cassie nem, nem engedem, hogy haza gyere velem! Mulass a fiúkkal, nekem most dolgom van. - éreztem, hogy nem sok kel ahhoz, hogy elsírjam magam. Igen mindent pozitívan fogok fel, de az életemben volt egy olyan szakasz, ahol nagyon nagy csatát kellett vívnom a testemmel, és ezt senki nem fogja megérteni. Barátnőm azonnal tiltakozni akart, szemei csillogtak az elfojtott könnyektől. Csak ő, és a szüleim tudtak a titkomról.  Finoman leintettem, minden erőmet ősze szedve mosolyogtam. – Jó éjszakát srácok. Feledhetetlen élmény volt számomra a koncert, tényleg nagyon ügyesek vagytok. Jaj, míg el nem felejtem. Ha nem gond, tudom, nyálas meg minden, de a jegyekért cserébe csináltam mindenkinek egy kis ajándékot. – kotorászni kezdtem a lehurrogott kardigánom zsebében, és előhalásztam az öt, kis gyöngy medált. – semmi extra. A nevetek kezdőbetűje van felfűzve. Akár nyakláncra, karkötőre, kulcstartóra, felakaszthatjátok. – körbeadtam a kis semmiséget. Utoljára hagytam Zaynt. Az összes fiú megölelgetett, és hatalmas cuppanós puszit nyomtak mind a két arcomra. Mindegyikük szemében ott csillogott a hitetlenség, a megbánás, és a szeretet. Nem is tudtam, hogy odaadjam-e Zayn-nek az ajándékot, azt sem tudtam, elfogadja-e.

- Tessék Mr. Durca. Itt a tiéd. – kinyújtotta a kezét, amibe óvatosan belehelyeztem a kis ékszert. Amint bőr bőrhöz ért, szikrák pattantak közöttünk. Csodálkozva, szégyenlősen meredtem az előttem álló emberre. Úgy éreztem, nem fog semmit sem mondani, semmit hiába is várom. – Remélem majd csak akkor dobod ki a szemétbe, amikor nem látom. – azzal egy gyors jó éjt kívánva mindenkitől elköszöntem, és gyors hátraarcot vágtam. Végigrohantam a szinte már teljesen üres folyosókon, és erőből nekivágódtam, a nagy, nehéz tolóajtónak. Amint arcomat hűvös szél érte, könnyeim megállás nélkül záporozni kezdtek. Hallottam a hátam mögül egy hangot, ami a nevemet kiabálta, de nem voltam biztos benne hogy nem-e a képzeletem játszik velem. Viszont egy valami boldogított. Perrie savanyú, hitetlenkedő, és legfőképpen megsemmisült arckifejezése, kissé kárpótolt mindenért. 

Janel & Cassie 

 A barátságot fel lehet építeni, csak meg kell találni a közös pontokat, közös érdeklődési kört, olyat, amit együtt tudnak folytatni. Két ember újra közelebb kerülhet egymáshoz, újra barátok lehetnek és helyreállíthatják a kapcsolatukat, mert amikor erősödik a barátság, együtt nő a szeretet érzése is.

Adam J. Jackson