Sziasztok!
Már csak egy rész és vége ennek a történetnek! Remélem tetszeni fog ez a rész! :)
Puszi Petra
"Erre vágytam, hogy (...) engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserű csalódás. Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot: gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz! Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe, de élvezheted a langyos napfényt a közelemben, ha el tudom hinni neked, hogy megérdemled."
Már csak egy rész és vége ennek a történetnek! Remélem tetszeni fog ez a rész! :)
Puszi Petra
"Erre vágytam, hogy (...) engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserű csalódás. Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot: gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz! Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe, de élvezheted a langyos napfényt a közelemben, ha el tudom hinni neked, hogy megérdemled."
Galgóczi Dóra
Nem igazán
tudtam mit csinálni az elmúlt napokban. Ágyhoz voltam kötve és egyre jobban
bosszantott, hogy mindenki az én kívánságomat lesi. Még annak is tudtam volna
örülni, ha egy kicsit sétálgathatok a kórházi szobámban, de az orvos szigorúan
megtiltotta és persze lehetetlen volt teljesen törött jobb oldallal. Újságok
hada cikkezet rólam, a balesetről és Zayn-ről. Szinte mindet elolvastam. Szinte
mindegyik azt latolgatta most együtt vagyunk vagy sem. A közösségi oldalakon
sem volt jobb a helyzet. Persze a rajongók nagy része azt hangoztatta, hogy
szeretnék, hogyha minél hamarabb meggyógyulnék, és minden rendben lenne köztem
és barátom között. Persze mindez nem ment olyan könnyen. Folyamatosan azt
kellett hallgatnom Cassie-től is, hogy nem kellene megbocsájtanom hisz már nem
első alkalommal fordul elő ilyen eset, de én tudtam az igazságot vagy
legalábbis bíztam abban amit Zayn mondott. Szerettem őt mindennél jobban és
tudtam bármi történik jobb lesz minden.
3héttel
később:
Saját
felelősségemre hazaengedtek az orvosok. Persze állandó felügyelet alatt kellett,
lennem. A banda összes tagja és Cassie is segített összepakolni és hazamenni.
Már a kocsiban ülve próbáltam csendben maradni, de néhány döccenőnél lefelé görbült
a szám. Zayn ült mellettem.
- Nyugi kicsim
már nem sok kell és hazaérünk. – hangjából tisztán ki lehetett hallani, hogy
aggódik értem, aggódik, mert fél komolyabb bajom lesz. Épp kezemmel
megsimogattam a kezét. Rossz volt, hogy nem ölelhetem meg, hogy nem
szorongathatom meg, mert ha megtettem volna biztos eszméletlenül fájt volna, de
hiányzott, nagyon hiányzott az érintése.
- Nincsen
semmi baj nyugi. – oldalra fordítottam a fejem így pont elértem az arcát. Apró
puszit leheltem rá, de ő másképp gondolta. Nem törődve a többiekkel óvatosan
maga felé fordította a fejem és megcsókolt. Végre úgy isten igazából
megcsókolt. Nem tartott sokáig, de pont így volt jó.
- Szeretlek!-
csak suttogta a szavakat, de így is értettem. Boldog voltam, mindennél jobban.
6 héttel
később:
Hetekkel
később már szinte semmi bajom nem volt. A gipszem mindenhonnan lekerült, persze
eltettem emlékbe, mert mindenki rajzolt rá valami szépet. Cassie minden nap ott
volt velem nem akart sehova sem menni úgy védett mintha a kölyke lennék, de
nagyon nem stimmelt vele valami. Kerülte a fiúkat, és ami a legfurcsább volt,
hogy Harryt is és ezt az említett sem értette. Sorra kaptam a leveleket Zayn
rajongóitól, hogy gyógyuljak meg drukkolnak kettőnknek. Kaptam rengeteg
virágot, lufit és édességet. Persze a csokik hamar elfogytak Niall jóvoltából. Amíg
„magatehetetlen” voltam mindig volt mellettem valaki. Viszont amikor Zayn jött
felügyelni egyre jobban kényelmetlenül éreztem magamat. Nem akartam, hogy így
lásson nem akartam, hogy rám pazarolja az idejét és legfőképpen nem akartam
hátráltatni semmiben. Ezt meg is említettem neki, amiből hatalmas vita
kerekedett.
-
Azt hiszed, csak ennyiért itt hagynálak? – arcán teljes borzadalom látszott
miközben az ágyam végében járt fel s alá. – Miért kell nekem állandóan azt
bizonygatnom mennyire szeretlek. Ha ez a szar helyzet most fordítva lenne te
nem lennél itt? Te nem lennél a mellett, akit szeretsz? Nem próbálnád könnyebbé
tenni a helyzetét? – szinte már sírtam miközben hallgattam azt, amit mond.
Igaza volt. Folyton azon gondolkodtam jobb lenne neki nélkülem, de abba viszont
sosem gondoltam bele hogyan érezné magát, ha mondjuk, elhagynám.
-
Sajnálom! Csak nem akartam, hogy az hogy ágyhoz vagyok, kötve elhatároljon
tőlem. Nem akartam, hogy így láss, mert attól féltem és félek is még mindig,
hogy e miatt – mutattam végig magamon – ki fogsz belőlem szeretni, hogy már
csak azért leszel mellettem, mert kötelességednek fogod érezni. - Szavaimat
mély csend követte. Nem tudtam mit mondhatnék még. Sós könnyeim halkan folytak
végig arcomon nedves csíkokat hagyva maguk után. Majd Zayn megindult felém. Nem
mondott semmit csak erőteljesen megcsókolt és nem engedett a karmai közül.
- Janel Pariss
következik! – jött ki egy fiatal szőke asszisztensnő a doktor irodájából.
Cassie kísért el az utolsó kontrol vizsgálatomra, de elszaladt a mosdóba így
inkább bementem. A doki kedves mosollyal az arcán üdvözölt majd hellyel kínált
az egyik kényelmesnek tűnő bőr fotelban.
- Üdvözlöm
kisasszony, hogy érzi magát? – jókedve rám is hatással volt így apró mosollyal
válaszoltam a feltett kérdésére.
- Köszönöm
szépen jól már a csuklóm sem fáj! – természetesen a gipsz lekerülése után
folyamatosan gyógytornára kellett járnom, ami valljuk be nagyon sokat segített.
- Ezt örömmel
hallom, nos, akkor úgy gondolom, leállhatunk a fájdalomcsillapítókkal és az
antibiotikumokkal is. Azonban írnék fel csont és porcerősítőket, vitaminomat és
szeretném, hogyha még egy bő hónapig nem hagyná abba tornát. – sütött az
orvosból a hatékonyság és a megbízhatóság így egyetértően bólintottam. Miközben
töltötte ki a szükséges recepteket és papírokat a telefonom rezegni kezdett a
táskámban jelezve, üzenetem érkezett. Láttam, hogy egy pár percig még el lesz
mindenki foglalva a szobában így megnyitottam a kis felugró ablakot.
Szia Drága!
Ha végeztél mindenféleképpen hívj fel, érted megyek
kocsival, el akarlak vinni valahova!
Szeretlek Zayn
Mosolyogva
olvastam el az üzenetet, majd miután megkaptam a recepteket elindultam kifelé.
A váróban már nem sokan voltak Cassie kicsit mintha feszengve várta volna, hogy
végezzek.
- Ne haragudj,
de Zayn szeretne valahova elmenni! Hazamész egyedül vagy kísérjelek el? – miközben
sétáltunk kifelé a kórház épületéből látszott barátnőmön valami nyomasztja. De
csak beleegyezően bólintott.
- Menj
nyugodtan, majd fogok egy taxit. Érezzétek jól magatokat. – a járda közepén
megöleltük egymást majd Cassie elindult, hazafelé míg én rácsörögtem Zayn-re.
Két percet sem kellett várnom máris leparkolt előttem a hatalmas fekete
terepjáróval. Bekászálódtam mellé az anyósülésre és mosolyogva fordultam felé.
- Szia,
kicsim! – üdvözölt, szenvedélyes csókkal ajándékozott meg és végigsimított a
lábamon. Érintésétől hideg futott végig a hátamon és éreztem egyre jobban
kívánom. Nem csak neki lehetett nehéz megállni, hogy ne gondoljon „arra” én már
csak egy kis érintéstől is beindultam.
- Hiányoztál! –
miután ajkaink szétváltak beindította az autót és elindultunk. Keze még mindig a
combomon pihent és finoman megszorította.
- Te is nekem
baby! Mit mondott az orvos? – érdeklődve tette fel a kérdést közben pedig
próbált a vezetésre koncentrálni.
- Semmi
érdekeset, kaptam receptet írt fel pár vitamint, csont meg porc erősítőket. De
már nem fáj sehol sem és ennek örült az orvos is. Gondolom magában örvendezett,
hogy nem kell többet a nyavalygásomat hallgatni. – halkan kuncogtam. Szegény
orvosnak sokszor kellett végighallgatni a hisztieimet mikor még bent feküdtem.
- Buta vagy! –
vigyorgott rám barátom.
- Nem-nem
vagyok az, de megmondod hová megyünk? – eddig eszembe sem jutott rákérdezni
hová szeretne elmenni. Gondoltam beülünk egy étterembe megebédelni, vagy valami
ehhez hasonló dolog. Viszont mikor észrevettem, hogy kifelé tartunk a városból
homlokráncolva néztem a mellettem ülő személyre, de nem nagyon hatotta meg az
arckifejezésem, egy szót sem szólt. Néhány perccel később már jócskán elhagytuk
a város, de mégis egyre ismerősebb volt a terep. Majd megálltunk a faház előtt,
ami a srácok nyaralója volt. Vigyorogva szálltam ki és tapsikolva ugrottam Zayn
nyakába. Csak nevetett a reakciómon, de láttam rajta örül annak, hogy sikerült
boldoggá tennie. A csomagtartó felé vette az irányt és egy nagy kosarat és
pokrócot vett ki.
- Piknikezünk –
vigyorgott rám, lecsukta a kocsit és szabad kezével megfogta az enyémet. A ház
háta mögött egy nagyobb füves terület volt. Oda szépen leterítette a nagy
kockás takarót és óvatosan kiszedegetett mindent a kosárból. Mosolyogva
figyeltem miközben mellette ültem. Már javában eszegettünk mikor észrevettem,
hogy barátom egyre idegesebb.
- Mi a baj? – szemből
az ölébe ültem és két kezem közé fogtam az arcát.
- Nincsen
semmi baj! – Várt egy pillanatot majd lerakott az öléből és felállt. Nagy
szemekkel néztem rá mire belekezdett.
- Tisztában
vagyok vele, hogy felelőtlennek és gyerekesnek fog hatni a cselekedetem, és
sokan fognak arra gondolni, hogy nem vagyok százas, de abban is biztos vagyok,
hogy nagyon sok olyan ember lesz, aki remélhetőleg velem együtt fog örülni.
Szeretlek. Ezt az egyet tudom, de nagyon. Bízom benned és ez a baleset is megerősített
bennem azt, amit már olyan sokszor végigpörgettem az agyamban. Kellesz nekem,
de nem úgy hogy a barátnőm vagy. Szeretnék minden reggel melletted ébredni és
minden este melletted aludni el. Tudom, hogy még nem éltünk együtt egy napot
sem vagy legalábbis hivatalosan nem, de egy szó, mint száz veled akarom leélni
az életem. Már kisrác koromban megfogadtam, hogyha találok egy olyan lányt,
akit szeretek és ő viszont szeret, nem fogom elengedni és azonnal feleségül
veszem. Tehát Janel Parris lennél a feleségem? – fel sem bírtam fogni mi
történik körülöttem. Zayn letérdelt elém és előhúzott egy gyönyörű szép ékszerdobozt,
amit fel is pattintott és ott volt benne a gyűrű. Furcsa volt, amit éreztem.
Kitörő öröm terjengett bennem, de ott volt a félelem, hogy nem vagyunk e még
túl fiatalok a házassághoz. De szerettem őt mindennél jobban és a többi már
mellékes volt.
- Igen – csak suttogtam
a szavakat, de ő így majd ledöntött olyan erővel csókolt meg. A kis köves
gyűrűt az ujjamra húzta és még egyszer megcsókolt. Annyira kába voltam, de
olyan boldog. Az idilli pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. – Ne haragudj,
de Cassie az fel kell vennem.
- Persze
nyugodtan! – barátom, vagyis most már vőlegényem mosolyát semmi nem tudta
lehervasztani. Viszont a telefonom még mindig kitartóan zenélt és a hívás
fogadása gombra kattintottam.
- Szia Cassie
mondjad! – az én hangomból is sütött a boldogság le sem tagadhattam volna nem mintha
szerettem volna.
- Janel kérlek,
gyere haza! – barátnőm zokogva nyögte bele ezt a pár szót a készülékbe.
- Cassie
istenem mi a baj? – egyből felpattantam. Idegesen járkálgattam ide-oda amit
Zayn sem értett.
- Itthon elmondom,
csak gyere, ide kérlek. – nem tudtam mit
tenni azonnal igent mondtam és biztosítottam a felöl, hogy amint tudok, otthon
vagyok. Leraktam a kis készüléket és a zsebembe csúsztattam.
- Minden oké? –
nézett fel rám Zayn.
- Nem valami
gáz van Cassie-vel. Nagyon nagy kérés lenne, hogy most azonnal menjünk haza? – kétségbe
voltam esve. Szerettem volna még maradni csak egymással foglalkozni, örülni annak,
hogy az akit szeretek eljegyzett, de a barátnőm nem volt a toppon és ha kellett
volna egy sziklát is megmozgattam volna csak azért hogy jobb kedve legyen.
- Persze
menjünk. – gyorsan mindent összecsomagoltunk és már úton is voltunk. Zayn még
sosem hajtott ilyen gyorsan legalább is velem nem. Amint leparkolt a ház előtt
kipattantam és bocsánatkérően néztem rá majd elkezdtem felfelé szaladni. Ez
viszont nem volt olyan jó ötlet hisz még nem voltak olyan erősek a lábaim így lassabbra
fogtam a rohanást. Amint felértem gyorsan berontottam a lakásban és Cassie
nevét kezdtem kiabálni, aki a fürdőszobából szólt vissza. A hang után mentem és
gyorsan meg is találtam barátnőmet.
- Hé, mi a
baj? – a földön ült. Lábait a mellkasához szorította és úgy nézett fel rám
kisírt vörös szemeivel. Leültem mellé és szorosan megöleltem. Ekkor még jobban
elkezdett sírni. – Nyugi itt vagyok. Ki bántott mond el és kinyírom. A
gipszemmel fogom agyonverni csak, mond el ki volt az a szemét! – kit hátrébb húzódtam,
hogy lássam arcát. Apró mosoly bujkált a szája szélén, de nem sokáig hatott a
viccem.
- Összevesztem
Harry-vel. De nem is ez a legnagyobb gondom. – kicsit gondolkodott majd aprót
sóhajtott. – Az lesz a legjobb, hogyha mindent elmondok az elejétől kezdve. –
megtörölte az orrát és szipogva nekikezdett a mondókájának. – Amikor még
kórházban voltál és még kómában akkor Harry bement hozzád, hogy meglátogasson.
Én itthon maradtam, de nem tudtam magammal mit kezdeni. Aggódtam érted, de
tudtam hiába ülök, ott melletted nem tehetek semmit és az még rosszabb lett
volna. Épp el akartam menni egy kicsit kiszellőztetni a fejem mikor kaptam egy
sms-t attól a gyerektől, akivel a suliban találkoztunk tudod Ed-töl. – aprót bólintottam,
nem akartam megzavarni semmivel így folytatta. – Megkérdezte, hogy ráérek, e meg
szeretne hívni egy kávéra. Tudod jól, hogy nem bírom még mindig azt a gyereket,
de belementem, mert érdekelte hogy-hogy vagy. Beültük egy kis kávézóba és
beszélgetni kezdtünk. Semmi nem történt, de Harry valamiért bepipult. Megkeresett,
hogy hol vagyok és elkezdett veszekedni velem, hogy miért kávézgatok más sráccal,
és hogy biztosan van köztünk valami. – barátnőmnél az emlékek hatására ismét
könnyek csorogtak végig az arcán.
- Óh, nyugi
rendben lesz minden. Harry rá fog jönni, hogy egy barom volt és minden rendben
lesz. – bíztattam mosolyogva.
- Igen rá egy
vagy két napra bocsánatot is kért és megmondta, hogy sajnáljak csak fél, hogy
elveszít, de ez akkor is durva volt. – szomorkás hangja engem is rosszkedvre
sarkalt.
- Igazából ez
lett volna a kisebbik gond. – láttam rajta fél szinte retteg, de nem tudtam
miért. – Pár napja rosszul éreztem magamat. Betudtam annak, hogy biztosan
valami rossz dolgot ettem vagy megviselt a munka és az aggódás, de kiderült,
hogy nem egészen. – várt egy pillanatot megfontolta, hogy elmondja e amit
akar vagy ne, de végül rászánta magát. – Janel én terhes vagyok.
Szia Petra!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez az a rész is!
Nagyon jók voltak a párbeszédek is.
Imádom Zayn egyszerûségét, azt hogy nem beszél félre és azt hogy mindig megmondja a "tutit". :)
Örültem hogy Janel meggyógyúlt.
Remélen Cassie kibékül Harry-vel a végére és elmondja neki hogy gyereket vár.
Remélem Happy End-del végzôdik a történeted.
Várom az utolsó részt.
Puszi Cézár!
Nem rég kezdtembel olvasni a blogot történetesen ma de nagyon tetszik fõleg ez a történeted remélem minél hamarabb hozod az utolsó részt. Puszi:Nessa ;D
VálaszTörlésSzia Petra!
VálaszTörlésNagyon,nagyon örültem a résznek,mivel eléggé régóta nem raktál fel újat.Örültem hogy végre minden rendben van Janel és Zayn között,de a végére egyáltalán nem számítottam.
Mindig meg tudsz lepni valamivel.
Várom az utolsó részt,remélem happy vége lesz.
Puszi:Niki
Szia Petra!
VálaszTörlésMost sem kellett csalódnom, mint mindig most is sikerült eltalálnod, hogy mitől döglik a légy :D Zayn-t még mindig imádom, egyszerűen nem lehet nem szeretni <3 Cassie-nek és Harry-nek nagyon, nagyon drukkolok és így a végső, utolsó mondat majdnem lefordított a székről!!!!
Kíváncsi vagyok a reakciókra, hogy mi fog történni az utolsó (brühüüü :(((( ) részben és úgy általában a folytatásra!!
Szorítok a happy end-ért! ;)
Puszi!