Sziasztok!
Hatalmas késés után meghoztam a negyedik részt. Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott véleményeket.
Puszi Petra
"Azt hittem, az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúban, a vérben van. Most már tudom, hogy az erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad."
Hatalmas késés után meghoztam a negyedik részt. Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott véleményeket.
Puszi Petra
"Azt hittem, az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúban, a vérben van. Most már tudom, hogy az erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad."
Delphine de Vigan
Forró ajkai az enyémeket becézgették. Hevesen estünk egymásnak a matracon, de valamiért nem tudtam teljes mértékben ellazulni. Mikor Liam karjai a hátamra vándoroltak, és magával húztak mikor hátradőlt, megmerevedtem. A szám nem mozgott tovább, tükrözve az ő mozdulatait. Felpattantam, és megálltam vele szemben. Homályos tekintetét rám emelte, és felült miközben kezeivel megtámaszkodott maga mellett. Nem jött szó a számra csak néztem őt, ő pedig állta a tekintetem. Pár perc múlva kinyitotta a száját, de torkán akadt a szó mivel a terem ajtaja kinyílott. Nickol mosolyogva szökdécselt felénk, és csatlakozott kettősünkhöz.
Forró ajkai az enyémeket becézgették. Hevesen estünk egymásnak a matracon, de valamiért nem tudtam teljes mértékben ellazulni. Mikor Liam karjai a hátamra vándoroltak, és magával húztak mikor hátradőlt, megmerevedtem. A szám nem mozgott tovább, tükrözve az ő mozdulatait. Felpattantam, és megálltam vele szemben. Homályos tekintetét rám emelte, és felült miközben kezeivel megtámaszkodott maga mellett. Nem jött szó a számra csak néztem őt, ő pedig állta a tekintetem. Pár perc múlva kinyitotta a száját, de torkán akadt a szó mivel a terem ajtaja kinyílott. Nickol mosolyogva szökdécselt felénk, és csatlakozott kettősünkhöz.
- Ahoy
fiatalok! Nem megyünk el együtt vacsorázni? – ránéztem Liam-re akinek az
arcáról csak annyit tudtam leolvasni, hogy nem sok kedve van most a
társasághoz.
- Nem tudom
Nickol, még lenne pár elintéznivalóm! Munkám sincsen, és még folytatnom kellene
a pakolást a házban! – minden féle-fajta kifogás eszembe jutott, hogy meggyőzzem
barátnőmet arról, hogy most nem lenne jó ötlet a közös program.
- Megértem a
problémádat, de a munkádat illetőleg már kitaláltam valamit. Mivel nekem sok a
tanítás és az aszisztenskedés egyszerre, arra gondoltam csinálhatnád te az
ügyintézést. – reménykedve pislogott rám, és láttam a szemében, hogy nagyon
bízik abban, hogy rábólintok az ötletére.
- Nagyon
szépen köszönöm, hogy rám gondoltál barátnőm, de nem hiszem, hogy ennek a többiek is örülnének,
ezt inkább velük kellene megbeszélned. – óvatosan a pad felé kezdtem sétálni
ahol a táskámat hagytam. Nagy meglepetésemre Liam szólalt meg.
- Mind úgy gondoljuk, hogy jó ötlet. – mikor hátrapillantottam
már Nickol mellett állt, és ő is reménykedve pislogott felém. Nem akartam
kötődni senkihez sem, de ez Liam mellett annyira lehetetlennek tűnt. Rájuk
mosolyogtam és a vállamra kaptam a nagy szatyromat.
- Annyira
aranyosak vagytok! Akkor, hogyha nem baj élnék a lehetőséggel. – visszasétáltam
hozzájuk, és megöleltem barátnőmet, Liamnél azonban megtorpantam. Nem tudtam
hogyan is kellene viselkednem most vele, de ő megoldotta a kényelmetlen
helyzetet. Finoman átölelt, erős karjait a hátam közepén pihentette. Így álltunk
pár percig, de ez a kis idő is elég volt, hogy újra érezzem azt a kellemes érzést, amit csak ő tudott kiváltani belőlem.
Pár órával
később már egy hangulatos kis étteremben ültünk négyen. Nagyon jó
hangulatban tellett az idő, minden féléről fecsegtünk. Semmit mondó témák kerültek
szóba, de ez senkit sem zavart. Nickol velem szemben, mellette Chris, mellettem
pedig Liam ült. Leadtuk a rendelésünket, majd miután a pincérnő távozott tovább
folytattuk a beszélgetést.
- A szüleid
mit szóltak ahhoz, amit az exed csinált? – barátnőm óvatosan közelítette meg a
témát miközben az előtte lévő pohárral babrált.
- Nem szóltam
még nekik! Nem volt rá sosem alkalmas idő! – lehajtottam a fejem, és az ölemben
lévő kezemet kezdtem el vizslatni. Liam óvatosan megsimogatta azt, majd kezét a
lábamra fektette. Felnéztem rá mire mind a kettőnk arcán halvány pír jelent meg.
Szerencsére ebből a többiek nem vettek észre semmit sem. – Elmondod, röviden
mit is kellesz majd csinálnom az edzőteremben?
- Időpontokat
egyeztetni, a postai dolgokat elintézni. Minden dolgot, amit számítógépen kell
megcsinálni a te dolgod lesz. – már alig vártam, hogy munkába állassak, és az
még jobb volt, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akiket már ismerek. Az
este további része ugyan ilyen kellemes hangulatban telt. Mivel közel laktunk
egymáshoz barátnőmmel a két fiú készségesen kísért minket haza. Nickol és
Chris jó éjt kívánva fordultak le, míg mi tovább haladtunk az én lakásomhoz.
- Ne haragudj,
amiért ma folyton letámadtalak! – már a lépcsőmnél jártunk mikor Liam
megszólalt. Mosolyogva fordultam felé.
- Nem kell
bocsánatot kérned, inkább nekem kellene, mert eléggé furcsán viselkedem –
nagyot sóhajtottam, majd komolyabbra fordítottam a szót. – Az igazságot megvallva
én magam sem tudom mit szeretnék, és hogyan. Nagyon kedvellek, de amikor együtt
vagyunk, akkor mindig komolyabb dolgokra gondolok, és ez megrémiszt. Nem
szándékoztam ilyen hamar belebonyolódni valamibe, vagy akár valakibe. – Óvatosan
az állam alá nyúlt, és kényszerített, hogy rá nézzek. Sötét volt, de az utcai
lámpák fénye kellő világosságot adott ahhoz, hogy lássam szép ívű száját,
miközben azt mosolyra húzzta.
- Nem akarok
semmit sem rád erőltetni. Érzem, hogy te is többet szeretnél tőlem, mint egy
szimpla baráti kapcsolatot épp úgy, mint én, de nagyon nem szeretnék nyomás
gyakorolni rád. Azt szeretném, ha biztonságban lennél, ha megvédhetnélek, ha
velem lennél. – könny szökött a szemembe, ahogy láttam rajta mennyire szeretne
gondoskodni rólam. Mennyire szeretne mellettem állni mindenben, támogatni,
segíteni.
- Tudom, és
minden bizonnyal hamar be fog következni az a pillanat mikor már nem fogsz
tudni lerázni magadról, de ez még nem az a perc. – aprót kuncogott mire én
is ugyan ezt tettem. – Most viszont bemegyek, mert nagyon fáradt vagyok. Holnap
reggel találkozunk! – szorosan hozzábújtam ő pedig finoman a karjaiba vont. Mielőtt
elhúzódhattam volna tőle, száját lassan, puhán az enyémre nyomta, de nem akart
többet, és ez így volt jó. Miután jó éjszakát kívántunk egymásnak, és
elköszöntünk a másiktól, Liam haza indult én pedig a lépcsőház felé vettem az
irányt. Sosem szerettem itt esténként egyedül járkálni. Miközben sorban szedtem
felfelé a lépcsőfokokat azt vettem észre, hogy állandóan magam mögé pillantok,
a szívem hevesen ver, és hangosan zihálok. Féltem, még mindig féltem Tőle,
féltem attól, hogy ott terem a semmiben. A kulcsaimat az izzadt tenyeremben
szorongattam miközben felértem a harmadikra. Remegve dugtam bele a zárba a kulcsot,
ami hangos kattanással jelezte nyitva. Azonban ebben a pillanatban, majdnem a
szívroham kerülgetett.
- Helló
szépségem! Csak nem végeztél a drágáddal? Gyorsan lezavartad a kis taknyost Szivi! – mély reszelős hangja a hátam mögül
szólt. Nem mertem, és nem is akartam megfordulni. Gyorsan elfordítottam a
kilincset, és mér bent is voltam a házban, de ő is gyors volt, így még mielőtt
elfordíthattam volna a biztonságot jelentő zárat berontott, és sodort magával. Egy finomnak nem
nevezhető mozdulattal, egyik kezével becsapta az ajtót, míg a másikkal
nekiszorított a falnak, hogy ne tudjak menekülni. – Helyes az új kis barátod, lehet
átszabom kicsit a pofiját, vagy a tiédet küldöm el neki! – megrémített az, amit
mondott, de tudtam, hogy ez nem ő. Szorítása egyre erősebb lett, mígnem már
apró könnycseppek csorogtak végig az arcomon. Nem mondott semmi többet. Megragadta
a hajam, az ágy mellé ráncigált, és lekevert egy hatalmas pofont. Hátra estem az
ágyra miközben éreztem a számban a vér jellegzetes fémes, keserű ízét. Próbáltam
magam elé tartani a kezeimet, hogy ne tudjon többet megütni, de jóval erősebb
volt nálam és egy egyszerű mozdulattal feszítette a fejem fölé mindkét karom. A
torkomon halk fohászkodás hallatszott, néhány elsuttogott szó semmi több. Nem akartam semmit sem csak
azt, hogy elengedjen. De nem tette, szabad kezével letépte rólam a felsőmet
majd a melltartómat, és durván a mellem felső részébe harapott. Hangos sikítás
hagyta el a számat az elviselhetetlen fájdalom érzése miatt. Nem törődött vele,
hogy alatta vergődök minden erőmet összeszedve, nem számított, tovább folytatta erőszakos mozdulatait.
Valahogyan lerángatta rólam a nadrágot, és a bugyit, majd combjával szétfeszítette
az én lábaimat. Nem gondolkodott sokáig, ki cipzározta a saját nadrágját, rövid
matatás után megéreztem őt a combomnak feszülni. Azt hiszem ekkor törődtem bele
a dolgokba. Arcomat oldalra fordítva pillantottam a bejárati ajtó felé, mert nem bírtam ránézni.
Szemeimbe még több könny gyűlt, és már csak egy apró fényt láttam meg, semmi
többet.
Anyám...ez azért durva.
VálaszTörlésNa szóval,szia Petra!
Örülök hogy végre felraktad a részt,már nagyon vártam.Az eleje annyira aranyos volt,aztán ahogy közeledett a vége felé,tudtam hogy valami gond lesz itt.Egyszerűen nem tudok mit írni,annyira jó lett ez a rész,szerintem ez lett az eddigiek közül a legjobb,és egyben a legbrutálisabb.Légyszi,légyszi,légyszi hamar hozd a kövit.
Puszi:Niki
Szia Niki!
TörlésMindig is szerettem a vélemény kezdéseidet! :) Először is nagyon szépen köszönöm, hogy írtál véleményt mint azt ahogyan már annyiszor tetted! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet valahogyan én mostanában nem vagyok megelégedve az írásommal. Reméljük ez az érzés a közel jövőben megszűnik. A kövi fejit már felraktam jó olvasást! :)
Puszillak
Szia Petra,
VálaszTörléselőször is had mondjam el, hogy nagyon szomorú voltam, amikor láttam, hogy nincsen új rész! Persze minden nap feljöttem és néztem van e friss nem volt majd végre megérkezett. Nagyon tetszett a boldog kezdés és persze nagyon örülök annak, hogy Jen és Liam ennyire jól kijönnek egymással és közelednek a másik felé. Amikor az előző részt olvastam biztos voltam benne, hogy egy boldog részt egy szomorú fog követni, de ezzel a húzásoddal teljesen lesokkoltál. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogsz írni. Nagyon megrendítő volt egy ilyen eseményt olvasni. Amikor a te történeteidet olvasom, mindig megdöbbenek, mennyire vissza tudod adni az érzelmeket, és a gondolataidat. Egyszóval nagyon jó lett a rész, és már várom a folytatást! És még annyit, hogy nagyon jó ötlet volt a fülek kirakása sokkal könnyebb a keresés, olvasás és úgy minden.
Puszi Dórii
Szia Dóri!
TörlésKereshetném most a kifogásokat miért nem tudtam írni, de sosem volt szokásom ezért nem is teszem! Örülök, hogy nem csak én vagyok vele úgy hogy ha várok egy történet folytatására minden áldott órában feljövök és megnézem megérkezett e a várva várt rész. Szerintem mindenki sejtette hogy gonosz leszek és valami negatív dologgal fogok elődrukkolni. Nagyon szépen köszönöm hogy írtál és örülök hogy tetszenek a fülek. Sietek a folytatással!
Puszillak
Szia Petra!
VálaszTörlésNagyon tetszik ez az a rész is!
Tetszett ahogy az elejen idilli pillanatokat csempésztél bele a történetbe!
Remelem Jen és Liam az egyik fejezetben majd sszejönnek!
Nagyon lesokkolt a vége és szinte éreztem hogy valalmilyen boldogtalan dolgot bele írsz majd!
Tetszenek nekem is fülek és ahogy Dóri irta sokkal könnyebb, egyszerûbb minden!
Várom a következô részt!
Puszi Cézár!
Szia Cézár!
TörlésÖrülök, hogy tetszett a rész! Mindenki várt egy csavart és én bele is raktam ! :) Sietek a résszel! Köszi hogy írtál!
Puszillak
Szia Petra!! :)
VálaszTörlésJujj, ez azért elég durva!! Szegény Jen...úgy sajnálom, hogy mindig ilyen brutál dolgok történnek vele,Liam nélkül. Azért remélem majd valahogy Liammel összejönnek és akkor, Jennek már nem lesznek ilyen percei. Tényleg nagyon tetszett ez a rész is, és a stílusod is nagyon, na meg az is, hogy az elején minden jó Liammel karöltve és a végén meg BUMM, Liam nincs ott és szinte minden rossz lesz.
Aúgy Liam olyan aranyos volt amikor az utcán beszélgettek, hogy nagyon!! :DD
Siess a következő résszel, mert már nagyon várom/várjuk!!
Puszi:)
Szia Anna!
TörlésTudom tudom :) kicsit szörnyű amit leírtam, de ennek így kellett lennie. A Jennifer és Liam kapcsolata reméljük még sok fordulatot tartogat a közeljövő számára. Örülök hogy tetszett ez a fejezetem is és köszönöm hogy rendszeresen megörvendeztetel a véleményeiddel. Sietek a következő résszel!
Puszillak
Drága Petra!
VálaszTörlésSzeretnék elnézést kérni a késői kommentért!
Nagyon tetszett és meghatott a rész. Rendkívül sajnálom hogy Jen ilyen érzésekkel küzd, de megértem. Sajnálom hogy ilyeneket kell átélnie mint a végén...
Liam.. az én drága Liam-em.... IMÁDOM!
Remélem minél hamarabb olvashatom a következő részt és kezd majd kibontakozni a lány is.
Bár a rész végét tekintve, félek, hogy ez még várat majd egy ideig magára..
Puszi
Dasie
Szia Dasie!
TörlésSemmi gond bármikor szívesen fogadom a véleménynyilvánításokat. Eléggé sok negatív dolog érte a főszereplőnket de sosem lehet tudni mit tartogat a jövő :D A következő rész már fent van! Jó olvasását hozzá!
Puszi Petra