Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy most kicsit hamarabb hozom a friss ropogós fejezetet mivel a múltkor késéssel érkeztem. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! :) Jó olvasást és hadjatok itt pár sort! :) Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez kapott véleményeket! A következő részek most már hétvégenként fognak érkezni.
Puszi Petra
"A hatalomban, a barátokban, a családban, a szerelmünkben egyre kevésbé bízunk, egyre több óvatos gyanakvás halmozódik fel bennünk. S valóban, egyre inkább úgy tűnik, hogy a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. A bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti."
Úgy gondoltam, hogy most kicsit hamarabb hozom a friss ropogós fejezetet mivel a múltkor késéssel érkeztem. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! :) Jó olvasást és hadjatok itt pár sort! :) Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez kapott véleményeket! A következő részek most már hétvégenként fognak érkezni.
Puszi Petra
"A hatalomban, a barátokban, a családban, a szerelmünkben egyre kevésbé bízunk, egyre több óvatos gyanakvás halmozódik fel bennünk. S valóban, egyre inkább úgy tűnik, hogy a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. A bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti."
Popper Péter
Liam szemszög:
Míg lefelé
sétáltam a lépcsőn az este sötétjében, folyamatosan csak mosolyogtam. Örültem,
hogy Jen elmondta mit érez, vagy legalábbis megpróbálta összeszedni zavaros
gondolatait. Már éppen fordultam volna le a sarkon, mikor a vállam fölött megpillantottam
egy kapucnis férfit, amint gyors léptekkel szedi a lépcsőfokokat Jen lépcsőháza
felé. Egy nagyon rossz, és sötét érzés kerített a hatalmába. Nem gondolkodtam,
egyből visszafordultam, és siettem, hogy minél előbb biztos legyek a felől,
hogy az, aki olyan sokat jelent a számomra biztonságban van. Az „ismeretlen”
szőrén-szálán eltűnt, ezért bementem a lépcsőházba, de ott sem volt senki, majd
meghallottam azt a szörnyű hangot, amit míg élek nem fogok elfelejteni. Csak
egyszer hangzott fel a vérfagyasztó sikítás amit néma csönd követett. A
testemet egyből elöntötte az adrenalin, és máris futásnak eredtem. Mikor
felértem a harmadik emeletre nem gondolkodtam egyből benyitottam, és ami ott
fogadott a legrosszabb rémálmaimat is felülmúlta. Velem szemben az ágyon feküdt
Jen teljesen kiterülve, szinte eszméletlen állapotban, míg a beteg szadista ex-e
megpróbálta megerőszakolni. Elöntött a düh, és nem bírtam magam visszafogni.
- Azonnal
takarodj innen te állat! – kijelentésemre az említett összerezzent abbahagyta
ténykedését, és felém fordult. Gonosz vigyor jelent meg az arcán ami még jobban
felnyomta bennem a pumpát. – Nem mondom el még egyszer! Ha nem szeretnéd a
hátralevő életedet sitten tölteni most azonnal felszívódsz, és mindenkit békén
hagysz!
- Nem te fogod
megmondani mit csinálhatok, és mit nem! – visszafordult Jennifer-hez, és
összeszorított ököllel próbálta megütni, de én gyorsabb voltam. Elkaptam a
csuklóját és hátrarántottam minél messzebb attól, akit bántani akart. Nem
számított rá, hogy erőszakosan fogok viselkedni vele szemben, de nem hagyott
más választást. Agyamat ellepte a vörös köd, és nem tudtam megálljt parancsolni
az érzéseimnek. Megpróbált megütni, de mindkét kezét sikerült úgy leszorítanom,
hogy mozogni sem bírt. Az ajtó felé kezdtem vonszolni, éreztem rajta, hogy
próbál ellenkezni, de nem nagyon sikerült neki. Végül az ajtón kívülre
ráncigáltam, elengedtem majd adtam neki egy kis lendületet a lefelé vezető
úthoz. Láttam Hayd-on, hogy megleptem, és mintha kicsit meg is rémült volna
tőlem. Nem sokáig gondolkodtam ilyen felesleges dolgokon, mihelyt gondosan
bezártam az ajtót Janel-hez rohantam. Szörnyű volt így látnom. Fél ájultan
feküdt az ágyon, a ruhái össze-vissza voltak szaggatva, és vérzett. Óvatosan
közelítettem felé, megérintettem a karját, hogy fel tudjam ültetni, de
megrezzent az érintésemre.
- Nyugi Jen én
vagyok az Liam! – mikor ezt az egy mondatot kimondtam addig csukva tartott
szemei kipattantak, és könnyes szemmel nézett rám. Nem bírtam így látni, mellé
ültem, és a karjaimba vontam. Kétségbeesetten kapaszkodott belém miközben
ráterítettem az ágyon heverő barna pokrócot.
Jennifer szemszög:
Már semmit sem
érzékeltem a külvilágból. Már nem érzetem semmit sem, és ez abban a pillanatban
nagyon jó volt, mert így a fájdalmat sem érzetem. Másodpercekkel később hangos
zaj ütötte meg a fülem, dulakodás, ajtócsapódás, majd ismét a nagy feketeség.
Hogy mit éreztem? Rettegést, félelmet és haragot. Haragot magam iránt, mert
cserbenhagytam magam, mert nem tudtam magamat megvédeni. Egy erősebb szorítást
éreztem a karomnál. Megrezzentem, de inkább csendben maradtam, de a következő
mondat meglepett.
- Nyugi Jen én
vagyok az Liam! – amint ezt meghallottam szemeimet azonnal kinyitottam, hogy
megbizonyosodjak arról, tényleg nem képzelődöm. Könnyes szemmel pillantottam fel, és
biztos voltam benne, hogy úgy nézhettem rá, mint aki kétségbe van esve. Jól esett
hozzábújnom. Karjai között biztonságban éreztem magamat és nem kellett semmitől
sem félnem. Fogalmam sincsen meddig ülhettünk ebben a meghitt ölelésben, de ő
szólalt meg először. – Le kellene fertőtleníteni az arcod meg a mellkasod! – a
hátamon pihenő pokrócot azonnal szorosabbra húztam magamon. Nem akartam, hogy
lássa a sérüléseim, de már késő volt. Bement a fürdőszobába kutakodott kicsit,
majd egy vattapamaccsal és valami fura löttyel jött vissza. Ismét leült mellém
majd a vattát átitta az ismeretlen barna folyadékkal és felemelte a kezét
jelezve, hogy hozzám fog érni. Nem húzódtam el és nem is adtam annak jelét,
hogy ellenezném a tettét ezért óvatosan a számhoz nyomta a vatta pamacsot.
Kellemetlen volt, ahogy csípte a friss sebet, de nem törődtem vele. Mihelyst
végzett az arcommal lentebb ment, de ahogy a mellem feletti harapáshoz ért
felszisszentem. Hátra hajoltam, hogy ne férhessen hozzám. – Ne haragudj nem
akartam, de muszáj! – kétségbeesetten pillantott rám, de nem leges válaszként
csak ingatni kezdtem a fejem. – Ahogy szeretnéd, de akkor neked kell! –
átnyújtotta a kezében lévő pamacsot, amit készségesen elfogadtam és a fürdőbe
mentem vele. A tükörképem, ami visszanézett rám pont olyan szörnyű volt, mint
ahogyan érzetem magam. Amint újra eszembe jutottak a szörnyű esemény képei
zokogásban törtem ki, és lerogytam a fürdőkád mellett.
Napokkal
később is ez ment. Mindenre, amire ránéztem, amit meghallottam Őt juttatta
eszembe, és megrémültem. Nem volt a közelemben mégis el tudta érni azt, hogy
csupán csak az emléke rettegésben tartson. Mikor Chris és Nickol is értesültek
az eseményekről teljesen ledöbbentek, de Liam megnyugtatott mindenkit, hogy
lerendezte a dolgokat és Hayd nem fog többé a közelembe jönni. Ez a kijelentése
reményt keltett bennem, de estéről estére úgy aludtam el, hogy mindig újra
álmodtam Hayd tettét. Természetesen az eset után három barátom egyike sem
engedte, hogy egyedül maradjak akár egy másodpercre is. Hol Nickol vigyázott
rám, mint egy óvodásra, hol Chris nyaggatott a vicceivel és azzal, hogy
legyőzzem őt ujjszkanderban vagy Liam hívott el vacsorázni vagy éppen egy
kellemes klubba koktélozni. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Egyre jobban közel
kerültünk a másikhoz és egyre jobban éreztem azt az ismerős vonzást. Féltem
bevallani még mindig az érzéseimet, de többször öleltük meg egymást, vagy
többször pusziltuk meg a másikat, mint a szimpla barátok. A körülöttünk lévők
is észrevették a köztünk lévő „izzást” és többször megkaptuk, hogy mennyire
szép pár lennénk. Ezeket persze mindig elmosolyogtuk, de Liamen látszott, hogy
örülne a dolognak. Egyik este nála aludtam mivel még mindig nem mertem
hazamenni, mindig Nickol-nál éjszakáztam, de persze őt sem akartam nagyon
zavarni a jelenlétemmel ezét elfogadtam barátom meghívását.
- Szerinted
mit vacsorázzunk? – Liam és én a konyhában ücsörögtünk miközben ő a hűtőben
kotorászott valami kaja után.
- Én nem
vagyok éhes, szóval miattam nem kell fáradnod semmivel. – óvatosan felálltam, és
odasétáltam mellé majd becsuktam a hűtő ajtaját.
- Valamit
enned kell, figyeltem ám, hogy alig ettél egész nap valamit. – vicces volt,
ahogy helytelenítően nézett rám és kuncognom kellett az apás hangnemén. –
Szóval kinevetsz? Rendben, de ezért most büntetés jár! – azonnal becsuktam a
számat, és a szemébe néztem. Tele volt játékos jókedvvel, és incselkedve
felemelte kezeit, ujjait pedig mozgatni kezdte. Széles mosoly terült szét arcán
mikor látta rajtam leesett mit akar velem csinálni. Azonnal szaladni kezdtem az
ellenkező irányba, de hallottam, hogy jön utánam. Arcomról nem lehetett
levakarni az őszinte mosolyt, olyan érzésem volt, hogy ismét gyerek vagyok.
Mikor azonban megéreztem két kart az oldalamnak nyomódni minden gondolatom megszakadt, és máris Liam karmai
között voltam.
- Ne kérlek!
Nem nevettelek ki, máson nevettem! – már szinte levegőt nem kaptam a nagy
kapálózásban. Valahogy a nagy forgolódásban már vele szemben álltam és valahogy
ott termett a semmiben az-az erős érzés. Mind a ketten abbahagytuk a
ténykedésünket, és csak néztük a másikat. Óvatosan felemeltem a kezem, hogy megsimogathassam
az arcát. Érintésemre lehunyta a szemét, majd mikor újra kinyitotta nem láttam
benne semmi mást csak szeretetet és egy másik mélyebb érzelmet.
- Olyan
gyönyörű vagy! – kezei közé fogta az arcom, de nem csókolt meg, amit valamiért
sajnáltam. Óvatosan tartotta arcom mintha egy szappanbuborék lennék, ami
bármelyik pillanatban kipukkanhat.
- Liam, ne
mondj ilyeneket! – hangom csak halk suttogás volt miközben lassan araszoltunk
egymás felé.
- Ha nem
szeretnéd, hogy megcsókoljak akkor most állíts le! – láttam a szemében, hogy
küzd magával és várja a visszautasítást, de semmi ilyesmit nem szerettem volna.
Nem válaszoltam semmit csak megszakítottam a köztünk lévő maradék távolságot, és
minden érzelmemet belesűrítettem a csókunkba.
Szia Petra!
VálaszTörlésNagyon nagyon nagyon hálás vagyok hogy ilyen hamar hoztad a részt.Egyszerűen imádtam,azt hittem az előzőt már nem lehet felülmúlni,de tévedtem,szinte faltam a sorokat.Liam annyira kedves,aranyos,romantikus,és védelmező,alig várom hogy összejöjjenek,de azért köszi hogy elhúztad még egy kicsit.Egy szó mint száz ,imádtam mind a két szemszöget,és izgatottan várom a következő részt.
Ui:nagyon tetszik a háttér:)
puszi:Niki
Szia Niki!
TörlésIgyekeztem meglepni titeket ezzel az új résszel remélem sikerült is. Örülök hogy tetszett a fejezet és igen próbáltam a te kedvedért még egy nagyon icike picikét húzni a dolgokat. A következő rész hamarosan érkezik! Köszönöm hogy írtál!
Puszi Petra
Szia Petra!
VálaszTörlésMásodjára olvashattam ezt a részt el, s megkel mondjan nem bántam meg!
Tetszett a két különbözô szemszôg!
Liam gyengedsege ha Jenrôl van szó felülmulhatattlan, remélem mihamarabb összejönnek!
Tetszik a blog új kinézete!
Várom a következô részt!
Puszi Cézár
Szia Cézár!
TörlésKöszönöm hogy írtál és örülök hogy tetszett a rész. Minden részben próbálom hangsúlyozni Liam gyengéd énét ami remélem egyre jobban kibontakozik.
Puszillak
Szia Petra!! :)
VálaszTörlésNagyon örültem az új résznek!!
Nagyban csináltam a napi teendőimet mikor a barátnőm írt nekem egy üzenetet miszerint itt egy új fejezet található, na ekkor izgatottan hagytam félbe mindent/dobtam félre mindent amit épp csináltam és olvastam el ezt a fejezetet, és őszintén megvallva nem csalódtam benned!! :D Tényleg nagyon tetszett, Liam óvatosságától kezdve Nicola kedvességégig!! Szóval nagyon elnyerte a tetszésemet!! :)
Siess a következővel!!
Pussza :)
Szia Anna!
TörlésFurcsa ezt olvasnom hisz nem gondoltam volna hogy valaki/valakik ennyire várnák a történetemet! Örülök hogy elnyerte a tetszésedet és igyekszem a következő résszel is! Köszönöm hogy írtál! :)
Puszillak!
Szia!
VálaszTörlésEgyre jobb és jobb! Imádom a sztorit és ahogy írod, az valami fantasztikus.
Liam olyan renden és törödő! Én mindig ilyennek képzeltem az igazit is. Nagyon tetszett!
Olyan aranyosak együtt, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.
Petra :))
Szia Ruci99!
TörlésKöszönöm szépen hogy írtál nekem véleményt nagyon sokat jelent számomra hogy ennyi visszajelzést kapok tőletek olvasóktól. Örülök hogy elnyerte a tetszésedet a történet remélem az elkövetkezendő részek is elnyerik majd a tetszésedet.
Puszillak
Sziia:)
VálaszTörlésNa most hogy már kiment a kóma a szememből, és újbóli olvasás után megszületett hogy mit is tudok róla írni.
Először is nagyon jól sikerült, különösképpen a szemszögek miatt, így megtudhattam hogy mikor, mit és hogyan élt át az adott személy.
Másodszor nagyon tetszik benne az ahogyan Liam, félti, s óvja Jent.
Jen viselkedése is bejön, hogy most már különbséget tud tenni a két személy között és bizalomgerjesztően tud Liam ölébe, karjaiba bújni.
Én szerintem nagyon jól sikerült, Nem tudok mást mondani csak azt hogy így tovább! :)
Puszi: Csokii :)
Szia Csoki!
TörlésÖrülök hogy elnyerte a tetszésedet a történet folytatása és hogy össze tudtad szedni a gondolataidat és meg is osztottad velem. Sietek a következő résszel ami ugyan úgy elnyeri majd a tetszésedet.
Puszillak
Szia, Petra!
VálaszTörlésMikor megláttam, hogy van egy új rész úgy éreztem magam, mint egy öt éves kisgyerek karácsonykor a fa alatt. Nagyon örültem, hogy hamarabb jött a rész és most sem kellett csalódnom. Nagyon tetszett! Szörnyű volt az eleje, de minden happy lett a végén pedig majdnem lefordultam a székről. Annyira szurkoltam, hogy valami ilyesmi történjen és igen! Összejött. Siess a kövi résszel!
Puszi Dórii
Szia Dóri!
TörlésÉn is amolyan ajándéknak szántam nektek a hamarabbi érkezést hiszen a múltkori fejezettel megvárattalak titeket és lelkiismeret fordulásom volt hogy ennyit kellett várnotok. Örülök hogy tetszett és remélem nem történt semmi komoly bajod! :D Köszönöm hogy írtál!
Puszillak
Drága Petra!
VálaszTörlésA bénázásom után végre itt a kommentem az 5. részhez is :)
Mégmindig azt gondolom hogy nem kellene soha senkinek ilyen megpróbáltatásokon túl esni és sajnálom hogy a lánynak ennyit kell küzdenie mind magával, mind az érzéseivel Liammel szemben.
Aranyos és elképesztően szoros barátságról lehet szó, ha ennyire odaadóan viselkednek vele a többiek.
Ami pedig a csókot illeti, remélem a csaj egy idő után megnyugszik és nem fogja magától ellökni Liamet, mert lehet hogy a srácnak sem véges a türelme.
Nagyon várom a következőt :)
Puszi
Dasie
Szia Dasie!
TörlésKöszönöm hogy írtál! Igen sajnos a valóságban is vannak ilyen szörnyű emberek akik bántanak másokat és vannak akiknek ezt el kell szenvedniük és nem mindig boldog a befejezés :( Sietek a következő részel remélem az is elnyeri majd a tetszésedet.
Puszillak